Balassi Bálint: Adj már csendességet (elemzés)
A 3-6. strófában (amely a vers 2. egysége) argumentációt, érvelést hallunk, amely minden könyörgésnek eleme szokott lenni, de mindig más a tartalma és a módja, attól függően, milyen történelmi korban vagyunk, és milyen lelkiállapotban történik a könyörgés.
Ez a négy strófás egység egyfajta belső vita, amelyben a költőnek nem csupán az a szándéka, hogy Istent meggyőzze, hanem önmagát is meg akarja győzni, saját magával is vitatkozik, önnön kétkedését akarja legyőzni. Lényegében saját bizakodása és kételkedése küzd meg egymással.
Balassi reménykedik abban, hogy elnyeri Isten kegyelmét és bűnbocsánatát, de biztos nem lehet benne, így aztán érvek és ellenérvek ütköznek meg a lelkében: szemünk előtt zajlik le benne egy hatalmas lelki küzdelem.
A végső célja persze az, hogy Isten kegyelmét elnyerje, így Isten meggyőzése érdekében érvel és indokolja a kérését, amelyet egy kérdés-felelet formájú teológiai fejtegetéssel támogat meg, amelynek kulcsfogalmai a megváltás, az érdem, az irgalom, a bűn, az ige, az ígéret és a hit.
Azt is mondhatjuk, hogy Balassi egy miniatűr teológiai traktátust tár elénk a 3., 4. és 5. versszakban. A saját, egyedi hite is bele van foglalva, a saját megélt világképe és érzelmei, de benne van a hivatalos, tézises teológiai tanítás is.
Az általános életérzés és a vallási tanítás persze át van itatva Balassi egyéni érzelmeivel, szubjektivitással, reménykedéssel. Ennek az érvelő résznek tárgyias, figyelmeztető hangneme van.
Érzékelhető, hogy a vers dinamikája ebben az egységben lelassul, visszafogottabbá válik.
És érezhető a különbség az első két versszakhoz képest a személyesség és az egyediség tekintetében is, mivel itt már nagyobb a sztereotip elemek száma, a „formulás” eljárások uralkodnak. Emiatt tűnik úgy, mintha kevesebb egyediség lenne ebben az érvelős részben, és a személyes érzelmek hőfoka is kisebb lenne.
Az is feltűnő, hogy a mondathangsúly és az ütemhangsúly itt egészen egybeesnek és a szintagmák szabályos hosszúsággal váltakoznak. Az érzelmek, indulatok, a hangulatot érzékeltető hangmenetesések alárendelődnek a tételszerűen megfogalmazott kijelentéseknek:
Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg!
Figyeljük meg, mivel érvel Balassi: Jézus kínhalálával váltotta meg az emberiséget. Mi ennek a jelentősége?
Az, hogy Balassi szerint kizárólag Jézus érdeme az, ha az ember üdvözül, nem az emberé. Ez egy fontos különbség a katolikus és a protestáns felfogás között (említettem, hogy a költő a lelke mélyén mindvégig protestáns maradt, azután is, hogy érdekből katolizált).
A katolikus tanítás szerint életünk során véghez vitt jó cselekedeteink elősegítik az üdvözülésünket (azt, hogy halálunk után a mennybe jussunk). Ezt a tanítást már Luther is elvetette, Kálvin pedig még inkább elvetette. A reformáció tanai szerint kizárólag hit által lehet üdvözülni, Isten nem az érdemeink alapján ítél meg minket, hanem hitünk alapján.
Ezért hivatkozik Balassi egyedül Krisztus érdemére, ahelyett, hogy valamilyen jó cselekedetet megpróbálna saját érdeméül elkönyvelni és arra hivatkozva érvelni Isten előtt.
Ezután már-már olyan rutinnal következnek a retorikai-költői alakzatok, hogy szinte megszűnik az áhítat, és a ritmus is hangulati váltás, érzelmi dinamika nélkül siklik a maga pályáján:
Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.
Láthatjuk, hogy itt, a 4. strófa első felében is még amellett érvel Balassi, hogy Istennek meg kell bocsátania neki, hiszen irgalma sokkal erősebb az emberi bűnöknél: nincs olyan rút bűn, amit Isten ne tudna megbocsátani.
A versszak utolsó sora azonban ellenérvet hoz fel (amit a „de” vezet be): az ő bűne olyan hatalmas, hogy romlásba dönti. Nem biztos benne, hogy számára lehetséges a bűnbocsánat.
Nem részletezi, mik ezek a bűnök, csak szűkszavúan beszél róluk, és nincs felszólító módú ige se ebben a strófában, mintha egy ilyen vallomás után szégyenében nem merne kérni semmit Istentől a költő. Úgy tűnik, mélypontra jutott.
Már a felütésben elkezdett vallani magáról, bánatáról, lelki szomjúságáról, szabadulásvágyáról, de csak itt derül ki, hogy konkrétan mi miatt is szorong, miért támadt benne kétely.
Nagyon fontos azonban tudatosítani azt, hogy nem Istenben való hite rendült meg, hanem csak abban nem tud hinni, vagy nem mer bízni, hogy Isten megbocsátja a bűneit. (Maga az istenhit túl mélyen bele van épülve a személyiségébe ahhoz, hogy megrendüljön, tehát a kételkedése nem Isten létére vonatkozik, hanem a megváltás lehetségességére: arra, hogy Isten engedi-e őt a mennybe jutni.)
Miért is van ennyire kétségbe esve Balassi? Tulajdonképpen saját erkölcsi állapota, bűnössége miatt. A „vétkem rútsága” szavak tökéletesen kifejezik azt, hogy milyen erős bűntudata van és mennyire érdemtelennek tartja magát Isten kegyelmére. Őszinte bűnbánat árad soraiból.
Ugyanakkor mégis reménykedik ebben a kegyelemben, hiszen Isten megígérte azt. Másrészt az ember bűnös volta nem akadályozza meg Istent abban, hogy üdvözítse (ez is a reformáció tanítása).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Adj már csendességet (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>