A vers életrajzi háttere

Az Adj már csendességet megértéséhez alig kell ismernünk életrajzi vagy keletkezéstörténeti adatokat, mivel minden benne van magában a versben, ami megértéséhez szükséges.

De annyit azért mondjunk el, hogy a vers Balassi egyik kései alkotása, tehát egy sokat megélt, az életével való könyörtelen szembenézésre megérett férfi szólal meg benne.

Egészen pontosan 1591 elején született a vers, amikor Balassi még Lengyelországban volt, ahol magányosnak érezte magát, távol barátaitól, szeretőitől, hazájától.

Élete alakulása miatt is teljesen megkeseredett, hiszen házassága csúfos kudarccal végződött, feleségétől elválasztották, vagyonát elvesztette. Még az a hadjárat is elmaradt, amely miatt Lengyelországba ment.

Tehát akkor írta a költeményt, amikor már mindenki elhagyta, mindenkiben csalódott: ezek a tapasztalatok megvilágosító hatással voltak rá. Egyszóval mélyponton volt éppen, ezért beszél keserűen a lélek „letört szárnyáról”.

A negyvenedik életévéhez közeledve úgy érezte, élete alkonyát éli éppen. Csalódott a világban, amelyben hiába kereste a harmóniát, és már nem reménykedett a földi boldogság elérésében. Most már csak nyugalomra, csendre, lelki békére vágyott.

Fásultan készült egyfajta számvetésre, hiszen már csak Istenben bízhatott, tőle remélte, hogy megadja neki a kívánt belső békességet.

Nem tudhatjuk, mi volt az a konkrét élmény, amely Balassit a vers megírására ihlette, mivel a költő nem ezt jeleníti meg a versben, hanem egy általános emberi helyzetet, amibe bárki belekerülhet. Egy sorsüldözött, végsőkig elkeseredett férfi lelkiállapotát ábrázolja, aki csendességért, lelki békességért könyörög Istenhez.

Egy érett férfiról van szó, aki mélységesen hisz Isten irgalmában és könyörületességében, és abban is, hogy Istennek módjában áll őt meghallgatni és megadni neki azt, amit kér tőle. A költő szellemi és élettani érettségét mutatja az a nagyfokú fegyelmezettség, hogy a legnagyobb elesettségben is keményen megőrizte a vers logikai-formai zártságát.

Balassi költészete nem felekezeti jellegű, ennek ellenére van némi vita az elemzők között, hogy melyik felekezethez lehet kapcsolni a verset.

Az bizonyos, hogy Balassit protestáns szellemben nevelték (nevelője Bornemissza Péter protestáns prédikátor volt, és édesanyja, Sulyok Anna is a reformáció híve), de 1584-ben áttért a katolikus hitre.

Lelkében ennek ellenére protestáns maradhatott, hiszen a felekezetváltás érdekből történt (a költő azt akarta elérni, hogy a katolikus egyház ne érvénytelenítse a házasságát, ezért katolizált).

Felekezettől függetlenül elmondható azonban, hogy Balassi hite nem kétely nélküli vallásosság: a kétely minduntalan felüti a fejét verseiben.

Hitét sokszor inkább a bizonytalanság jellemzi, mint a meggyőződés, és gyakran történik meg vele az, hogy hite meginog, és a saját kételkedését kell legyőznie, saját magán kell úrrá lennie. Ilyen pillanatnyi megingást láthatunk az Adj már csendességet című műben is.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!