A Jónás könyve és a 20. századi művészlét

Babits műve lényegében egy belső utat ír le, a prófétaköltővé válás útját, és a küldetéses ember sorsát vizsgálja, az írástudók felelősségét (ami a 20. századi irodalom egyik kedvelt témája).

Nagy hatással volt rá Julien Benda francia filozófusnak Az írástudók árulása c. műve, amely azokat az értelmiségieket kritizálja, akik gyáván elbújnak és hallgatnak ahelyett, hogy szembeszállnának a kor ártalmas politikai vezérszólamaival. Az írónak kötelessége szólni, kiállni a jó mellett, mert felelős embertársaiért („Atyjafiáért számot ad a testvér”).

A Jónás könyve végső tanulsága az, hogy a próféta nem hallgathat, nem vonulhat ki magányosan az erdő szélére, amikor kötelessége lenne felszólalni a bűn ellen. Legfőbb feladata ugyanis az erkölcs és az igazság hangoztatása.

Ugyanígy a költő sem hallgathat, amikor fontos üzenetet kell megfogalmaznia az emberek számára. A költőnek hatnia kell az emberek erkölcseire, eszére és érzelmeire. Babits erre a fasizmus megerősödése idején ébredt rá: akármilyen idegen is volt tőle a prófétaszerep, a történelem rákényszerítette, hogy vállalja.

Mert a költő is bizonyos értelemben próféta (Babits hitt a művészet abszolút értékében és erkölcsi küldetésében).

A cethal-jelenet például úgy is felfogható, mint egy látomás: a bűntudattól gyötört ember saját lelkének mélysége a cethal gyomra. Ha Jónást prófétaköltőként értelmezzük, akkor saját háborgó lelke bünteti meg, amiért menekül a feladata elől.

A bibliai történetet tehát a modern kori világra értelmezte át Babits. Az, hogy a niniveiek kinevetik Jónást, arra utal, hogy az írástudók szerepe a 20. században devalválódik, a prófétaköltőnek már nincs tekintélye, az emberek nem hallgatnak rá.

A 20. századi embernek már nincs hite se, sőt, magának a prófétának is megrendül a hite, ezt az mutatja, hogy Jónás gyűlöli a prófétaságot. A próféta küldetése tehát nemcsak az, hogy hirdesse az Igét, hanem az is, hogy legyőzze saját kételyeit.

A fegyver a barbár, embertelen 20. században a történelmi erőké. A Jónások feladata az, hogy tudatosítsák, milyen irányba halad a történelem, és utat mutassanak az embereknek, kiállva az erkölcs és az emberség parancsa mellett, s szakadatlanul ismételve a morális követeléseket.

A Jónás könyve Babits életművének egyik záró darabja, mély mondanivalójú, vallomásos mű.

A költő kortársai a fasizmus bírálatát olvasták ki belőle, Ninivét a fasiszta Európával azonosították, melynek értékeit, kultúráját félti a költő. A háború (Ninive lerombolása) a rosszal együtt a jót is elpusztítja, az értékeket, az európai civilizációt.

Tágabb értelemben a mű a humánum és az erkölcs védelméről szól.