A próféta alakjának megjelenítése a Jónás könyvében

Míg a bibliai történet címe Jónás próféta könyve, a babitsi mű címében – Jónás könyve – nem szerepel a próféta megjelölés, pedig ez a szó a bibliai történetnek és Babits művének is kulcsfogalma.

Ennek oka az, hogy Jónás elfut a prófétaszerep elől, s ezzel megtestesíti a címbeli hiányt. Babits szemében Jónás nem teljes értékű próféta: inkább Isten kiválasztottja, mint igazi próféta, hiszen nincs benne hivatástudat.

A cím ugyanakkor azt is jelzi, hogy a költő Jónás alakját hétköznapi, emberi, esendő mivoltában akarja megmutatni. Jónás esendő alak, aki egyszerre vív reménytelen harcot Ninive és az Úr ellen.

A történetben nem is a prófécia a lényeges, hanem a próféta magatartása, alakja. Jónás tragédiája, hogy nem élhet olyan életet, amilyenre hajlandóságot érez, nem alakíthatja sorsát a maga értékrendjének megfelelően.

Jónás tipikusan az átlagos, hétköznapi ember megtestesítője, aki nem vágyik nagy történelmi szerepre, nem akarja megváltani a világot, csak nyugodtan, békességben szeretne élni. Tudja, hogy a nagy tettek nagy megpróbáltatásokkal járnak, ezért nem kér belőlük. Erről azonban nem ő dönt.

Mivel a próféta Isten szószólója, nem térhet ki a viharok elől, és nem dönthet úgy, hogy nem vállalja a feladatot, mert mások életéért is felel. Jónás nem akar próféta lenni, de kénytelen rá, mivel Isten ezt a sorsot jelölte ki számára.

Istennel való viszonya erősen hierarchikus: az Úr kegyetlenül uralkodik rajta, irányítja, kettejük közül ő az aktívabb is, Jónás csupán reagál az ő kezdeményezéseire.

Ez a viszony valószínűleg arra utal, hogy a prófétaság vállalása, a humánum mellett való kiállás egy felsőbb hatalom parancsa. Akár személyes érdekeink ellenében is a jót kell szolgálni, ezért a prófétának fel kell szólalnia a bűn ellen, akár szívesen teszi, akár nem.

A Jónás könyve a sorsa elől menekülő ember története, és ugyanazt példázza, amit pl. az Oidipusz király is: hogy a sors elől nem lehet elfutni, az embernek nincs választási lehetősége.

Babits Jónása sokkal esendőbb, emberibb, mint a bibliai alak. Nála Jónás komikus és szánalmas figura, aki semmi áron nem akar Ninivébe menni, inkább elrejtőzik, a hajófenéken hánykódik, a cet gyomrában üvölt. Ninivében is nevetségesen, esetlenül viselkedik.

Babits a bibliai történet néhány részletét megváltoztatja annak érdekében, hogy Jónás egyes tulajdonságait érzékeltesse. Pl. míg a bibliai Jónás maga kéri, hogy dobják a tengerbe, addig Babits átírásában meglapul a hajófenéken. Ezzel a költő a főhős gyávaságát akarta megmutatni.

Jónás gyáva és lusta ahhoz, hogy teljesítse az Úr kívánságát. Menekül az Isten elől és embertársai elől is. Úgy érzi, semmi köze más emberekhez, Isten feladata róluk gondoskodni.

Mivel a niniveiek megalázzák és kinevetik, bosszúvágyat érez, semmire se vágyik jobban, mint hogy lássa Ninive pusztulását. És amikor Isten meghazudtolja őt (mégsem pusztítja el a várost), megharagszik az Úrra. Ezzel Babits a próféta bosszúálló karakterét érzékelteti: Jónás személyiségében van valami lehúzó feketeség.

Jónás gyengeségét mutatja, hogy a számára kényelmesebbik utat választja: a csendet és a magányt keresi, ezért kivonul a pusztába. Az utált feladatot pedig csak tessék-lássék végzi el, nem használja ki a negyven napot, nem teszi oda magát szívvel-lélekkel, hanem gyorsan letudja a feladatát és továbbáll.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!