Jónás könyve, Negyedik rész

A Negyedik részből kiderül, miért nem pusztította el az Úr Ninivét.

Látta Isten, hogy Jónás munkája, akármilyen vonakodva végezte is, mégsem volt teljesen eredménytelen: egyik-másik szívben kicsíráztak a szavai. Ez abból is kitűnik, hogy voltak olyanok a niniveiek közt, akik kijöttek a városból Jónáshoz a pusztába, és kicsit „félve-bánva” kérdezgették tőle, hány nap van még hátra az Úr bosszújáig.

Ezek az emberek bűnbánatot gyakoroltak, ezért Isten úgy dönt, vár még, egyelőre nem pusztítja el a várost („Van időm, én várhatok. / Előttem szolgáim, a századok”). Az ő számára fontos az, hogy legalább néhányan megtértek a városban.

Persze, Jónás nem tudja, miért hazudtolta meg őt az Úr és nagyon dühös.

„Hazudtam én, és hazudott a naptár.
És hazudott az Isten! Ezt akartad?
Bünbánók jószándékát megzavartad.”

Dacból, sértettségből azt kéri Istentől, vegye vissza a lelkét, hadd haljon meg inkább, mint hogy ezzel a szégyennel és megaláztatással kelljen együtt élnie.

Az Úr azt feleli, megszánta Ninivét, ugyanúgy, ahogy Jónás is sajnálta a tököt, amely árnyékot adott neki.

Jónás ugyanis kint a pusztában, amíg a negyven nap leteltét várta, egy nagy levelű töknek az árnyékában ült. Az iszonyú hőségben nem bírt volna megmaradni, nagyon örült hát a töknek, melynek indái felfutottak egy kiszáradt fára, és levelei árnyékot adtak Jónásnak.

Azonban az Úr úgy rendelte, hogy egy reggel egy kis féreg rágja meg a nagy tök gyökereit és a tök száradjon ki. El is fonnyadt a tök, nem adott többé árnyékot Jónásnak, akinek a fejét úgy megcsapta a hőség, hogy teljesen elbágyadt tőle, még a gyomra is felkavarodott.

Az Úr pedig azt mondta neki: gondold végig, Jónás, hogy igazságosan vádolsz-e engem a kövér tök miatt, amely csak egy tök, egy éjjel kikelt, egy másik éjjel elszáradt, és amelyért te nem dolgoztál, nem ápoltad, nem nevelted, csak jótéteményét élvezted.

Te sajnálhatod a tököt, amelyért nem dolgoztál, de én nem sajnálhatom Ninivét, amely az én kezem munkája, amely évszázadok alatt épült fel, és sok nemzedék élt falai között, és sok szép korszakot is látott?

Isten tehát a tök-példázat segítségével magyarázza meg Jónásnak, hogy miért nem pusztította el a várost.

A tök-példázat arra mutat rá, hogy Isten szándéka teljesen kiismerhetetlen az esendő, gyarló ember számára. A tök képe Ninive egész sorsával válik azonossá. Egyébként jól mutatja az Úr humorérzékét is.

Mellesleg az a tök a Bibliában nem tök, hanem ricinusbokor. Babits valószínűleg azért változtatta tökre, mert a szó kissé közönségesen és mulatságosan hangzik, így a tök miatti siránkozása még jobban lefokozza, degradálja Jónást, és élesen rávilágít az emberi korlátoltságra. A növény iránti szánalom és a város iránti szánalom közti kontraszt is még nagyobb lesz ezáltal.

Az Úr tudja, hogy sokszázezer ember munkálkodott a városon, a mostani lakosok elődei. Isten nem akarja az ő munkájukat hiábavalóvá tenni. Másrészt pedig Ninive nemcsak a bűnnek és a gonoszságnak a tanyája, hanem sok jót is teremtett. Csak mert ez a generáció bűnös életet él, még lehetnek értékei Ninivének.

A város történelmi múltjának, értékeinek bemutatásával Babits állást foglal az emberiség maradandó alkotásai mellett. Az a remény olvasható ki a műből, hogy az emberiség értékei nem esnek áldozatul az emberi gonoszságnak.

Isten csak a rosszat akarja kiirtani Ninivéből, a jót nem, ám ha az egész várost elpusztítja, akkor a jó is elpusztul a rosszal együtt. Ezért Jónás ne kontárkodjon bele az Úr dolgába: majd az Úr tudja, mit kell csinálni, szétválasztja a jót és a rosszat. Jónás csak prédikáljon, neki ez a feladata.

„Bizd azt reám, majd szétválasztom én.
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”

Azaz Isten rámutat arra, hogy Jónás túllépte a hatáskörét. Nem az ember dolga, hogy ítélkezzen vagy büntessen, ez Isten joga. Még Isten kiválaszottjának, a prófétának sincs joga ítélkezni a bűnösök felett, egyedül csak a Teremtőnek. A próféta dolga a közvetítés.

Jónás csak hallgat, kénytelen ezt elfogadni, belenyugszik az Úr akaratába, amely megváltoztathatatlan és igazságos. De a kételye érezhetően megmarad. (Van azonban olyan értelmezés is, amely szerint Jónás hallgatása azt jelenti, hogy végre hinni kezd.)

Az Úr további szavaiból kettősség, ellentmondásosság érezhető ki:

„Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak ujabb Ninivék
és jönnek uj Jónások, mint e töknek
magvaiból uj indák cseperednek.”

Egyrészt optimizmust érzünk ebből: az Úr hisz abban, hogy az idő igazolni fogja mostani kegyelmét. Ninive nem él örökké, tehát a mostani bűnös nemzedék el fog tűnni.

Ugyanakkor lesznek új Ninivék, azaz a bűn mindig jelen lesz a világban, és jönnek új Jónások, azaz mindig lesznek olyan próféták (költők, művészek, írástudók), akik érezni fogják az erkölcsi felelősséget, de tele lesznek kételyekkel és bizonytalansággal.

Ez arra utal, hogy Babits bízik benne, hogy a régi értékek nem tűnnek el, és mindig lesz valaki, aki kiáll a jó ügy mellett.

Babits Jónás alakjában fiatalkori önmagát ábrázolta, aki lázadt a küldetése ellen, az Úr szavaiban viszont elrejti az érett költő gondolatait, aki az egyetemes történelem szemszögéből nézi a jelen eseményeit:

„negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi
az én szájamban ugyanazt jelenti.”

Az Úr nem emberi távlatokban gondolkodik, hanem egyetemesen. Ő tudja, hogy nem egy-két nemzedék fogja a világ sorsát eldönteni. Lehet, hogy rövid távon eredménytelennek tűnik Jónás munkája, de az Úr, aki az emberek fölött áll és örökké él, sokkal nagyobb időtávlatokban gondolkodik.

Isten tudja, hogy Jónás csak egy apró láncszem a történelemben: feladata fontos ugyan, de nem egyedi és nem pótolhatatlan. Lesznek majd új Jónások, akik legalább olyanok, mint ő, vagy jobbak. Ninive sorsa nem Jónáson múlik, mert Jónás ahhoz kevés. Egyetlen Jónás nem képes változtatni semmin.

És Ninive áll, sértetlenül, de Babits ezt egy baljós képpel fejezi ki:

„A szörnyű város mint zihálva roppant
Eleven állat, nyúlt el a homokban.”

Úgy ábrázolja Ninivét a záró sorokban, mint egy ugrásra készülő szörnyeteget, ebből egyfajta pesszimizmus olvasható ki.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!