Számos költőnk alkotott ebben a műfajban, ezért érdemes lenne részletesebben megnézni, mi is az elégia, honnan ered, és kiknek a nevéhez köthető, egyáltalán eszik-e vagy isszák. Lássuk!

Casa del Poeta tragico (római mozaik)

Az írás vázlata:
● Az elégia fogalma
● A műfaj eredete: az ókori elégia
● A műfaj átalakulása: a reneszánsz elégia
● Mai elégiafogalmunk: az újkori elégia
● Óda vagy elégia? Az elégiko-ódáról

Mi az elégia mai fogalma?

Elégián ma a líra műnemébe tartozó, viszonylag hosszabb terjedelmű, fájdalmas, szomorú hangulatú költeményt értünk.

Az elégiában a lírai én magába fordul, saját lelkét, emlékeit szemléli, nyugodtan, részletezve, vagy bánatosan vagy panaszkodva.

Igaz, nem lehet a műfajt kizárólag hangulata szerint meghatározni, hiszen például a dalok is lehetnek búsak, de tény, hogy az elégia mindig szomorú, borongós, merengő, melankolikus tónusú költemény, és mindig nagyon személyes hangvételű: nem közéleti vagy társadalmi témát dolgoz fel, hanem az egyéni sors szólal meg benne.

Az elégia témái szomorúak: a költő betegség okozta szenvedéseit vagy lelki fájdalmát, magányát, csalódását, szerelmi bánatát panaszolja, az elérhetetlen vagy elvesztett boldogságot siratja, vagy az elmúlt szép időkön mereng, vagy szerettei elvesztésén kesereg. Gyakori az elégiákban a múltba tekintés, visszaemlékezés vagy búcsú, lemondás, elvágyódás.

A műfaj eredete: az ókori elégia

Az elégia, mint műfaj, az ókorból ered, első emlékei az i. e. 7. századból maradtak fenn.

Akkor még az elégia teljesen mást jelentett, mint ma: tartalmi megkötés nélkül minden epigrammánál hosszabb, disztichonban írt költeményt elégiának neveztek.

A görögöknél tehát az elégia, mely az eposz után fejlődött ki, átmenet volt a líra és az epika műneme között, s a líra kialakulását készítette elő.

Az epikában még kizárólag hexametert használtak, amely inkább leíró és elbeszélő művek alkotására volt alkalmas. Az elégiába már a sokkal zeneibb, személyesebb érzések kifejezésére alkalmas pentameter is belevegyült. Így a hexametert és pentametert egyesítő versmérték, a disztichon lett az elégia megszólaltatója, s ekkor még minden disztichonban írt költeményt elégiának tartottak. Rendszerint lakomák alkalmával adták elő őket, fuvolakísérettel.

Így lehetséges az, hogy hősi-hazafias gondolatokat is meg lehetett szólaltatni elégiában, mint pl. Türtaiosz tette (A spártai harcosokhoz c. harci elégia), akinél az elégia még egészen epikus jellegű költemény volt. A spártaiakat buzdította vele győzelemre, és az állam önfeláldozó védelmét, a halál megvetését hirdette.

De írtak bölcseleti elégiát is, mint például Szolón Az igazi gazdagság c. versében, és volt lírai jellegű elégia is, amelyben a szerelmi témák jelentek meg, így például Mimnermosz verseiben, akit a szerelmi elégia megteremtőjének tartunk. Ő már nem a közhangulatot, hanem egyéni érzéseket fejezett ki műveiben (pl. Szerelem nélkül).

A mai elégiák szomorú hangulatát a görög gyászdalokra vezethetjük vissza. A gyászos elégia (gyászdal) az egyik legjelesebb elégiaköltőnek, Szimónidésznek kedvelt műfaja volt.

A műfaj átalakulása: a reneszánsz elégia

A reneszánsz kori elégia már nem azonos az ógörög műfajjal. Az elnevezést ekkor már olyan költeményre alkalmazták, amely csendes szomorúságot, bánatot, fájdalmat fejezett ki.

Ezt láthatjuk első nagy költőnk, a még latin nyelven alkotó Janus Pannonius elégiáiban is, aki betegség okozta kínjait, szenvedéseit panaszolta el személyes hangú költeményeiben (pl. Mikor a táborban megbetegedett).

A reneszánsz elégiában persze még bőven megtalálhatók az antik mitológia elemei, mivel az antikvitás alapos ismerete a korban kötelező volt minden művelt ember számára, és ezt a tudást a költeményekben is bizonyítani kellett, tehát a mitológiai kelléktár részint külsőség volt.

Másrészt viszont, például Janus Pannoniusnál is, az antik mitológiára való utalás át tudott alakulni a személyes érzések kifejezőjévé: el tudott jutni arra a fokra, hogy már nem öncélú kellék, hanem a költői ábrázolás nélkülözhetetlen, szerves része legyen.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!