A szürrealizmus

Ez a legismertebb „izmus” és a legnagyobb hatású avantgárd irányzat. Az elnevezés a francia „surréalisme” (= valóságfölöttiség, valóságon túliság) szóból származik.

A mozgalom kiindulópontja Franciaország, de elterjedt máshol is, pl. jelentős volt Beligumban, az Egyesült Államokban és Prágában is.

A szürrealisták kiáltványát André Breton fogalmazta meg 1924-ben.

Az irányzat a kommunistákkal állt kapcsolatban, Louis Aragon pl. a kommunizmus jelentős alakja. Freud és Marx nézeteit is magukénak vallották, fel akarták szabadítani a tudattalant, az ösztönöket, és fel akarták szabadítani az elnyomott társadalmi osztályokat is a tőke uralma alól.

Valóságon túli, álomszerű, látomásos, jelenéses művészetet hoztak létre. Úgy gondolták, a látható, valós világon túl létezik egy látomásos, fantasztikus, álomszerű, irreális világ is, ennek a felszabadítására törekedtek, mert szerintük az ember igazi énje, szabadsága, ártatlansága a tudatalattijában rejtőzik.

A szürrealizmusnak főleg az irodalomra, a festészetre és a filmművészetre volt megtermékenyítő hatása.

A festészetben Picasso, Lautréemont, Salvador Dalí, Marc Chagall, René Magritte és Joan Miró a fő képviselői.

A filmművészetben jelentős képviselője Luis Buñuel (ő alkotta az első szürrealista filmet, amely az Andalúziai kutya c. 20 perces némafilm, Dalí is játszik benne, más művei pl. Az öldöklő angyal, A burzsoázia diszkrét bája).

Az irodalomban szürrealisták voltak Louis Aragon, André Breton, Paul Éluard és René Char.

Magyar szürrealizmus nincs, illetve Kassák és a körülötte szerveződő avantgárd csoport tagjai szürrealisták is voltak. Csak nyomaiban néhol fellelhető József Attilánál (pl. A város peremén c. vers) és Illyés Gyulánál is.

Az alkotás folyamatát is fel akarták szabadítani a tudat ellenőrzése alól, ezért egyik sajátos alkotói módszerük az önműködő (automatikus) írás, melyben fontosak a különféle tudatalatti állapotok, úgy mint álom, önkívület, őrület, vagy a szabad képzettársítás (asszociáció).

A szürrealista költészetet fekete humor és össze nem illő, minél távolabbi képek, metaforák használata jellemzi. A szürrealista vers nem más, mint szabad asszociációk által létrehozott képsor, melynek elemei között nincs logikai kapcsolat.

Paul Éluard: Szabadság (elemzés)

Paul Éluard költészete a dadaizmusból indult el és később a szürrealizmushoz csatlakozott. Versei egyszerűségre épülnek, a köznapi beszédre, a beszélt fordulatokra. Szürreális, álomszerű, víziószerű képeket teremt, amelyeket az élőbeszéd közvetlenségével ad elő.

Ez a verse 1941-ben, a második világháború idején született. Nincs központozás, négysoros rövid versszakok vannak, páros-és keresztrímekkel. 19 strófából áll, utolsó sorai ismétlődnek egy refrén által: „Felírlak én.” Ez a késleltetés eszköze, a várakozást akarja felkelteni a költő, ugyanakkor monotonitást is ad a műnek.

A vers dalformájú, ami egy könnyedebb, egyszerűbb forma. Nincs benne semmi retorikusság (bevezetés, indoklás stb.), nincs tételállítás, nincsenek bonyolult mondatszerkezetek, nincsenek igék sem, inkább leíró jellegű.

Egymás mellé tett, felsorolásszerű kis képekből áll a vers.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!