A futurizmus

Az elnevezés az olasz „futuro” (=jövő) szóból származik. Elsősorban az irodalomban jellemző, de megjelent a képzőművészetben is.

Rövid életű irányzat, mely Olaszországból indult ki, a másik központja pedig Oroszország volt. Forradalmi, katonai, militáns erőket szabadított fel.

Marinetti olasz futurista művész 1909-ben tette közzé a futurista kiáltványt a Figaro c. párizsi lapban (A futurizmus megalapítása és kiáltványa). Marinetti energikus ember, nagy szónok volt, magával ragadta az embereket, de a fasizmus hálójába került Mussolini mellé.

A futuristák a gépeket csodálják, a technikában hisznek, a mozgás felszabadító erejében, a dinamikában.

Erősen hagyományellenesek voltak, és társadalmi értelemben is a tenni akarás jellemezte őket, tüntetéseket tartottak stb. Nacionalista és militáns vonásai is voltak, ezért kerül a fasizmus uszályába.

Oroszországban Tatlin grafikus-szobrász és Vlagyimir Majakovszkij költő képviselték ezt az irányzatot. Itt az irányzat a kommunizmushoz csatlakozott és a forradalomnak agitált.

1912-ben adták ki „Pofon ütjük a közízlést” című kiáltványukat Majakovszkij és társai, amivel provokálni akarták az embereket.

Az irodalomban a futurizmus szembefordult a szimbolizmussal és a szecesszióval. Leromolta a mondattani szabályokat, elhagyta a központozást, a versek ritmikai szabályait elvetette, létrehozta a szabad verset. Mellőzött minden logikát a szövegalkotásban.

Jellemzőek az erő (erőszak), mozgás, sebesség és lázadás szavak a futurista művekben. Gyakori az ironizálás, a gyors ritmus, és a rövid jelenetekből való építkezés.

A nyelvezetük rendkívül mozgalmas volt: az idővel, mozgással kapcsolatos kifejezéseket szerették.

A mozgalmasságot sok főnév használatával és szokatlan hangutánzó szókkal akarták elérni. Így verseikben a nominális stílus uralkodik, nem használnak kötőszavakat, és gyakori a mondatok három ponttal történő megszakítása.

Műveiknek sokféle értelmezési lehetősége van. Ide kapcsolódik a képversek és a plakátversek kultusza is.

A futurista stílus a magyar irodalomban elsősorban a Tett c. folyóirat néhány költőjénél jellemző (Lengyel József, Komjáth Aladár, György Mátyás).

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Parancs a művészek hadseregéhez (elemzés)

Majakovszkij futurista, formaromboló és formakereső költő volt, aki öngyilkossággal fejezte be az életét, mert az orosz valóságot nehéz volt elviselni (saját magát romboló életvitele volt, melyet a szesz és a politika uralt). Nyers, vad mentalitás jellemezte az életlét és a műveit is. Új orosz szavakat alkotott.

Ezt a versét 1918-ban írta. Egy agilis, agitatív vers: ez jellemző Majakovszkij verseire, hogy ilyen nyersek, néha brutálisak, viszont nagy felhívó erejük van.

A futuristákhoz és az elvtársakhoz, a kommunistákhoz szól a versben, fel akarja rázni őket, harcra sarkallni. Egyébként a kommunizmus miatt lett öngyilkos, mert a szép elveket nagy terror kísérte. Majakovszkij annyira hitt a kommunizmus eszmevilágában, hogy amikor csalódnia kellett, amikor rájött, hogy ez egy zsarnoki rendszer, nem bírta elviselni.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!