Guillaume Apollinaire képverse, A megsebzett galamb és a szökőkút

Az írás vázlata:

● Bevezetés
● Az avantgárd általános jellemzői
● Az avantgárd irányzatok
● A kubizmus
● Guillaume Apollinaire: A Mirabeau-híd (elemzés)
● A futurizmus
● Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: Parancs a művészek hadseregéhez (elemzés)
● Az expresszionizmus
● A dadaizmus
● A szürrealizmus
● Paul Éluard: Szabadság (elemzés)
● A konstruktivizmus
● Az avantgárd jelentősége
 

A 20. században nincsenek egységes korstílusok, hanem egymással párhuzamosan létező irányzatok jellemzőek.

A 20. század elejét egyrészt még a 19. században elindult realizmus, szimbolizmus és szecesszió határozzák meg, és olyan nagy alkotók életműve, mint Franz Kafka vagy nálunk Ady Endre. Másrészt viszont megjelennek újfajta irányzatok is, amelyekhez képest pl. nálunk a Nyugatosok szinte 19. századinak számítanak, hiszen az ő értékrendjükben még megvan a szép utáni vágy, a társadalmi problémákon való felülemelkedés.

1905-1910-től kezdve új hangokat kereső fiatal művészek tűntek fel, akik kritizálták a klasszikus modernséget, amiért csak az értő kevesekhez szól.

A sokféle irányzatot, amely ekkor megjelent, összefoglaló néven avantgárdnak nevezzük (az avantgárd francia katonai szakszó, eredeti jelentése: előörs, felderítő csapat). Az avantgárdba tartozó irányzatok sokszor egymásnak ellentmondó nézeteket vallottak, abban viszont hasonlítottak, hogy újat akartak művészeti és társadalmi vonatkozásban egyaránt.

Az új embert és az új társadalmat azonban nagyon sokféleképpen képzelték el, és a művész feladatáról is másként vélekedtek.

Az avantgárd általános jellemzői

Több művészeti ágban is jelentkezett az avantgárd, de a legjelentősebb hatása a képzőművészetben és az irodalomban volt. Irányzatai tudatosan nemzetközi jellegűek voltak, szemben a 19. század nemzeti jellegű törekvéseivel.

Az avantgárd szakított mindenfajta hagyománnyal, mert kiüresedettnek tartotta. A régi normákat és poétikai eljárásokat elvetette, ezek helyett újszerű kifejezési formákat keresett.

Az avantgárd új formanyelvet alkotott, hogy eljusson ahhoz a közönséghez, amelynek nincsen klasszikus műveltsége, a szimbólumokat nem érti stb. Tehát egyesíteni akarta az elit és a tömegkultúrát.

Ez nemigen sikerült, mert olyan újításai voltak, amik inkább növelték a kettő közti távolságot (az emberek nem értették, mit látnak a festményen vagy miről szól a vers). Ráadásul annyira akart újítani az avantgárd, hogy nagyon szélsőséges dolgokat is csinált.

Másik célja a társadalom gyökeres megváltoztatása volt. Míg nálunk pl. a Nyugat politikamentes volt, addig az avantgárdnak szinte minden irányzata fellépett valamilyen társadalmi programmal, kötődött valamilyen politikai ideológiához.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!