Sherlock Holmes munkamódszerei

Sherlock Holmes a klasszikus detektív típusa, aki logikai módszerekkel oldja meg a bűnügyeket: nyomozásait következtetésekre és a megfelelő részletek megfigyelésére alapozza.

A legapróbb részleteket is megfigyeli, amiket senki más nem vett észre. Olyannyira zseniális megfigyelő, hogy ez a képesség szinte már a vérébe ivódott – ez kiderül azokból az elbeszélésekből, amelyeknek szerkezete követi a Torodov által leírt formulát. Milyen formuláról van szó?

Tzvetan Torodov irodalmi teoretikus megkülönbözteti a szorosan vett detektívtörténetet, amely a tettes kilétére fókuszál – angol elnevezése „who done it” (ki tette?), és két részből áll: a bűntény elkövetéséből és a nyomozásból –, valamint azt a fajta történetet, amely a bűntényt kiváltó motivációra fókuszál, ez a „why done it” (miért tette?) típusú történet, amelynek lélektani vetületei és szépirodalmi példái is vannak (a legismertebb Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, ahol például az olvasó tudja, ki a gyilkos, így hiába van benne gyilkosság és nyomozás, nem detektívtörténet.)

Conan Doyle egyértelműen „who done it” típusú történeteket írt, azonban nem mindig követte a Todorov által meghatározott szerkezeti formát. A szabályt követő történeteiben minden nyom, minden információ rendelkezésre áll, és Sherlock Holmes mint szuperdetektív könnyedén levonja megfigyeléseiből a helyes következtetéseket.

Azokban az elbeszélésekben azonban, amelyek formailag nem követik a detektívtörténetek szerkezetét, a nyomozónak nem áll rendelkezésére elég információ. Ilyenkor a nyomozás sikere érdekében Sherlock a megfigyelésen és következtetésen túl más eszközöket is bevet. Például hasznára válik az a képessége, hogy bele tudja képzelni magát mások helyébe, képes az ő szemszögükből nézni a dolgokat.

Leghatékonyabb munkamódszerei közé tartozik, hogy új személyazonosságot és álöltözetet vesz fel, mint pl. a Botrány Csehországban című történetben:

„Kevéssel négy óra előtt nyílt az ajtó, és egy részeges külsejű, rosszul fésült, pofaszakállas lovászlegény dugta be rajta szesztől vörhenyes pofáját, majd rögtön beljebb is került. Habár jól ismertem barátom káprázatos átváltozóképességét, jó időbe telt, amíg ebben a koszlott ruhájú, züllött fickóban ráismertem.”

Watson szavaiból kiviláglik, hogy Sherlock nem először öltözik álruhába, és az is nyilvánvaló, hogy a nyomozó mindig nagy gonddal végzi el az átváltozási műveletet.

A pettyes pánt c. történetben sem pusztán következtetéssel oldja meg az ügyet, hanem tetten éri az elkövetőt.

A Botrány Csehországban és A rőt liga című történetekben pedig nem is történik bűntény, így nincsenek nyomok és bizonyítékok sem. Ilyenkor a nyomozó azon dolgozik, hogy megelőzze a bűntényt.

A történetek zárlata

A detektívsztorik általában a rejtély megoldódásával végződnek, ez a Sherlock Holmes-történetekben sincs másképp. Ami érdekes bennük, az az, hogy az ügyek felgöngyölítése nem mindig jár együtt a törvény szerint való büntetéssel, pl. nem tartóztatják le a tettest.

Sherlock Holmes nem rendőr, hanem magándetektív. Pénzért dolgozik, de elsősorban nem a pénz motiválja, hanem annál szívesebben vállal el egy ügyet, minél nagyobb intellektuális kihívást jelent a számára. Mivel nem rendőr, nem kötelessége törvény elé állítani az elkövetőket, és ezt olykor ki is használja (pl. A kék karbunkulusban futni hagyja az ékszertolvajt, mert meg van róla győződve, hogy az illető többé nem fog lopni).

Ellentétben rendőr kollégájával, Lestrade felügyelővel, akit mélyen megvet, Sherlock szabadon dönthet arról, hogyan intéz el egy ügyet, miután megoldotta a rejtélyt: és ő az igazságot akarja szolgálni, nem a bürokráciát. Szinte egyik történet sem végződik a rendőrség bevonásával és törvény elé állítással. A szóban forgó 12 elbeszélés közül például egyedül A rőt liga végén tartóztatják le a bűnöst.

A detektív számos társadalmi szabályt megszeg nyomozásai közben, de mivel nem áll kapcsolatban a rendőrséggel, van lehetősége végiggondolni morális problémákat, és ki tudja, hogyan dönt a végén? Sokszor bizony másként, mint ahogy a törvény képviselői döntenének. Az igazságérzetére hallgat, így egy jó Sherlock Holmes-történet elolvasása után az élet kevésbé tűnik igazságtalannak: a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!