A kötet megjelenése és a címválasztás

Tehát az összes Sherlock Holmes-történet megjelent már magazinokban jóval azelőtt, hogy könyv formában napvilágot látott volna. Így aztán mire a 12 elbeszélést tartalmazó kötet megjelent 1892-ben, Sherlock Holmes-nak már hatalmas közönségsikere volt.

Nem is kellett más az eladhatósághoz, mint az, hogy a cím tartalmazza a fő karakter – Sherlock Holmes – nevét. Már nem volt szükség rá, hogy Conan Doyle rejtélyesen hangzó címeket eszeljen ki, mint pl. A Négyek Jele idején, hogy az olvasók felfigyeljenek a könyvre és megvegyék. Így kapta a novelláskötet a Sherlock Holmes kalandjai címet.

A későbbiekben is ehhez a módszerhez folyamodott az író: amikor Sherlock Holmes-elbeszélésköteteket adott ki, a cím mindig tartalmazta a főhős nevét: Sherlock Holmes újabb kalandjai, Sherlock Holmes emlékiratai (1894), Sherlock Holmes visszatér (1904) stb. Ettől csak akkor tért el, amikor a karakter már annyira ismert volt, hogy az olvasók a megnevezése nélkül is tudták, hogy róla van szó (Az utolsó meghajlás, His Last Bow, 1917).

Az, hogy a címadásban a fenti szempont érvényesült, nagyon jól megmutatja, miért lenézett műfaj a krimi az irodalom világában.

A krimikben nem a művészi igazság elve érvényesül, hanem az érdekesség: csak néhány órás szórakozást akarnak nyújtani. Az író döntéseit az olvasottság, az eladási mutatók és a pénzkereset szempontjai határozzák meg, amelyek nem művészi, hanem piaci szempontok.

Ezért a krimit mindmáig az irodalom perifériájára helyezik. Sokszor maguk a krimiírók sem tartják magukat írónak, csupán szórakoztatóipari munkásnak (pedig olyan szerzőkkel is dicsekedhet a műfaj, mint William Faulkner, Albert Camus, Friedrich Dürrenmatt vagy Umberto Eco). 

A kötet 12 elbeszélése: Botrány Csehországban, Az eltűnt vőlegény, A rőt liga, A boscombe-völgyi rejtély, Az öt narancsmag, A ferde szájú, A kék karbunkulus, A pettyes pánt, A mérnök hüvelykujja, Az eltűnt menyasszony, A berillköves diadém, A vérbükkös tanya.

Ezek a címek gyakran azt a legfontosabb nyomot nevezik meg, amely elvezeti a megoldáshoz Sherlockot, de anélkül, hogy bármit felfednének s az olvasó megsejthetné a jelentésüket – így bírnak rá, hogy elolvasd a történetet.

A címek másik fajtája egy titokzatos karaktert vagy tárgyat nevez meg (pl. A ferde szájú, Az öt narancsmag), amelynek rejtélyét a történet fel fogja fedni.

A cselekmény helye és ideje

A 19. század végén járunk, a helyszín a londoni Baker Street, itt található az a lakás, amelyben Holmes és időnként Watson is lakik. Szállásuk tele van zsúfolva mindenféle tárgyakkal: arany tubákosszelence, enciklopédia, cipő tele dohánnyal, Holmes vegyészfelszerelése, stb. Annyira zsúfolt szobáról van szó, hogy már az is kérdés, hogyan lehet oda egyáltalán belépni. Mégis ez a sok tárgy azt az érzetet kelti az olvasóban, hogy valódi a hely.

Nemcsak a lakásról, de Londonról is részletes leírást kapunk, a Hyde Parkról, a Temzéről, amelyek valós helyek, de felbukkan a fiktív Saxe-Coburg tér is A rőt liga c. elbeszélésben, amelynek leírását az író a létező Szent György templom leírásával ötvözte. Megjelenik a városi közlekedés leírása is: vonat, konflis, földalatti.

A 19. század végi London leírásából egy kozmopolita város képe rajzolódik ki, ahol mindenféle náció verődik össze, nagy a forgalom, rengeteg árucikk cserél gazdát, ahová álruhás idegenek látogatnak el és ahol sok titokzatos esemény történik. Conan Doyle-nak egy ilyen városra volt szüksége helyszínként ahhoz, hogy detektívtörténetei megszülethessenek.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!