Sherlock Holmes

Az elemzés vázlata:

● Bevezetés
● A Sherlock Holmes-elbeszélések keletkezése
● A kötet megjelenése és a címválasztás
● A cselekmény helye és ideje
● Az elbeszélő
● Írói eszközök
● Az elbeszélés stílusa
● Sherlock Holmes alakja
● Sherlock Holmes munkamódszerei
● A történetek zárlata
● Sherlock Holmes jelentősége

Sir Arthur Canon Doyle tevékenysége és Sherlock Holmes figurája egy új regényfajta kifejlődését segítették elő a századforduló angol irodalmában: ez pedig a detektívregény. A műfaj az amerikai Edgar Allan Poe-tól ered, utána a franciák fejlesztették tovább, igazi hazája mégis Anglia, klasszikusa pedig Canon Doyle.

Sherlock Holmes neve gyakorlatilag a mesterdetektív szinonimájává vált az idők során, az író tehát egy olyan karaktert alkotott, amely ugyanúgy „örökéletű”, mint mondjuk Don Quijote.

Sőt, mivel Sherlock Holmes figuráját a viktoriánus angol férfi jellegzetes vonásaiból (pipa, kockás ruha, flegmatikus modor stb.) állította össze, utána hosszú ideig a világ nem is tudta másképp elképzelni az angolt, csak Sherlock Holmes alakjában.

És milyen is ez az alak? Sherlock Holmes furcsa szokásairól, éles eszéről, zseniális megfigyelőképességéről és frappáns, bölcs mondásairól ismert (amelyek közül némelyik szállóigévé vált, pl. „A tanulás sosem ér véget, Watson. Az élet leckék sorozata, és a legnagyobb a végén jön”). A detektív összesen 4 regény és 56 elbeszélés főhőse barátjával és krónikásával, Doktor Watsonnal együtt.

Az alábbiakban ezt az emblematikus figurát fogjuk szemügyre venni a Sherlcok Holmes kalandjai című elbeszéléskötet alapján. A tételt a következőképpen építettem fel:

A Sherlock Holmes-elbeszélések keletkezése

Sherlock Holmes elsőként nem elbeszélések, hanem regények főhőseként lépett a nyilvánosság elé. Arthur Conan Doyle két regényt is írt a magándetektívről, mielőtt novellákban kezdett volna gondolkodni.

Az egyik regényt többféle, igencsak eltérő címmel fordították magyarra – Tanulmány vérvörösben, A bíborvörös dolgozószoba, A véres bosszú, A brixtoni rejtély –, így érdemes megjegyezni az angol címét is (a beazonosítás végett): A Study in Scarlet (1888). A másik A Négyek Jele (1890).

A 19. századi angol regények legtöbbje folytatásokban jelent meg különböző magazinokban, mielőtt könyvformában is kiadták volna, ez történt az első két Sherlock-regénnyel is. Ezek a regények mérsékelt sikert arattak.

Aztán az író rájött, mi a probléma. Nehéz fenntartani az olvasó érdeklődését egy több fejezetből álló, folytatásos történet iránt, ráadásul ha egy részt valaki kihagy, akkor már nem érti meg a történetet.

Ezért kitalálta, hogy hosszú, összefüggő történetek helyett rövid kis epizódokat fog megírni főhőse kalandjaiból, s ezek lazán összefüggő, önálló elbeszélések lesznek. Így az olvasó az izgalmat és a megkönnyebbülést is átélheti egyetlen alkalommal, nem kell várnia a folytatást.

Nem véletlen, hogy Sherlock Holmes akkor kezdett népszerűvé válni, amikor novellák formájában jelent meg a The Strand magazinban. A magazin teljesen új volt, 1891 januárjában indult, csak fél évvel azelőtt, hogy Conan Doyle elkezdte publikálni a Sherlock Holmes kalandjait.

Éppen azért választotta ezt a magazint, mert új volt, akárcsak az ő elbeszélései, így a kettőnek a sikere egybefonódott. A magazin eladásait fellendítették a Sherlock-történetek, és korának egyik legkeresettebb sajtótermékévé tették.

Az elbeszélések 1891 júliusa és 1892 júniusa között jelentek meg a lapban.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!