Az Árkádia-per (régiesen: árkádiai pör) egy meglehetősen éles irodalmi vita, mely Kazinczy Ferenc és a debreceni írók között bontakozott ki Csokonai Vitéz Mihály sírfelirata körül.

Cserey Farkas 1806-ban mozgalmat indított Csokonai síremlékének felállítására. Kazinczy azt javasolta, Csokonai sírfelirata a következő legyen: „Et in Arcadia ego”. Azaz Kazinczy a költő nevén, születésének és halálának idején kívül csupán ennyit akart Csokonai sírjára írni: „Árkádiában éltem én is.” Ezt Csokonainak sírköve c. írásában közölte a Hazai Tudósítások 1806. júliusi számában.

Árkádia a görög pásztorok lakta vidék, mely a későbbi költők szemében az idilli szépségek hazája és jelképe lett. A debreceni írók Kazinczy javaslatát mégis súlyos sértésnek érezték Debrecen ellen, mivel úgy tudták, hogy Árkádiában jó legelő van, különösen szamarak számára, és azt gondolták, hogy a kifejezést Kazinczy ebben az értelemben akarja használni.

A tollharc 1806. augusztus 16-án vette kezdetét és 1807 júniusáig tartott. A debreceniek nemtetszésének hírére Kazinczy Magyarázó jegyzések. A Csokonai sírköve iránt tett jelentésre címmel válaszolt a Hazai Tudósítások 1806. november 11-ei számában.

„Debreczen nem tudja, mit keres a Csokonai márványán az az Árkádia. – Az még tűrhető, hogy Debrecen azt nem tudja: de az ám a baj, hogy tudja, amit ott tudni éppen nem kellene, azt, hogy én ott Debreczennek sicáriusi döfést akartam adni, mert – úgymond – azt leli Lexiconjaiban, hogy Árkádia derék marhalegelő volt, kivált szamarakra!”

Az elkeseredett, heves vitába Kis Imre és Fazekas Mihály is bekapcsolódott. Kazinczy többször válaszolt, mentegetőzött, de nem tudta őket meggyőzni arról, hogy a felirat szerinte csak ennyit jelent: „Művész valék s boldogul éltem a művészi szép élet szférájában.”

A vita elmérgesedett: ingerült, személyeskedő, sokszor durva hangú cikkeket és leveleket eredményezett. Kazinczy az ízlés nevében támadta a társadalmilag maradi álláspontot, és a debreceni írókat parlagisággal, provincializmussal és konzervativizmussal vádolta.

Az Árkádia-per is hozzájárult ahhoz, hogy Csokonai síremlékét csak 1836-ban állították föl.