A Toldi estéje keletkezése

A költemény tervezéséhez Arany egy Petőfihez írott levele szerint még a Toldi megjelenése előtt, 1847 május végén hozzáfogott. 1847 augusztus 23-án azt írja, ugyancsak Petőfinek, hogy a Toldi estéje „5 ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van készen. Cselekvénye igen lassú”.

Szeptember 6-án Szilágyi Istvánhoz írt leveléből kitűnik, hogy még mindig nem készült el vele s ugyanezt írja Petőfinek 1848. január 7-én. A kész munkát csak 1848. április 1-én küldte el Petőfinek, neki szóló ajánlással.

Levelének hangulata meglehetősen komor. A márciusi események aggodalmat keltenek benne, fél az országos események további alakulásától és tart attól, hogy „a forradalmi időszakban semmi hatása nem lesz [a Toldi estéjének] a közönségre”. Önnön szavai szerint: „Hangja zajban vész el, / Mintha mennydörgésben árva méh döngécsel.” (IV. ének, 26. strófa).

A forradalmi lázban égő Petőfi lelkesülten fogadta barátja új munkáját, de a zavaros viszonyok miatt a kinyomtatás egyelőre nem sikerült. Petőfi visszajuttatta a kéziratot Aranyhoz, aki azt végül 1854 októberében, végszót csatolva hozzá, kiadta.

Az eredetileg 5 énekesre tervezett Toldi estéje végül 6 ének lett, mert 1854 tavaszán Arany belevette a Gyulafiak szerelméről szóló epizódot, ami a II. ének túlnyomó részét alkotja.

Források, minták

A történet, akárcsak a Toldi története, Ilosvai Selymes Péter históriáján alapszik.

A Toldi estéje fogadtatása

A kritika osztatlan elismeréssel fogadta. Irodalmunk legjelesebb képviselői keresték meg Arany Jánost üdvözlő szavakkal és dicsérettel.

A remekművet Arany életművének egyik kiválóságaként tartjuk számon, a közoktatásnak is része lett és maradt, ma sem vonjuk kétségbe értékét és kulturánkban elfogalalt helyét.