Arany János: Toldi estéje (elemzés)
A gyilkosság visszatérő motívuma
A palotában az apródok kinevetik, kicsúfolják Toldi öregségét (ősz fejét), gúnyolódnak rajta, erkölcstelen, sikamlós gúnydalt énekelnek róla. Erre Toldi, aki ugyanolyan büszke és lobbanékony, mint fiatalkorában, nagyon feldühödik. Egyet kanyarít menteujjával (mindig benne hordja a buzogányát) és az apródok közül hárman menten szörnyethalnak.
Toldi az udvaroncok erkölcstelenségéért, csúfolódásáért a királyt okolja, fejére is olvassa sérelmét, aztán bőszülten elhagyja a palotát. (Lajos persze nem tehet a történtekről, akkor még nem is tudja, mi történt a trónterem előtt.)
Az első részben is történt egy gyilkosság, amikor Toldi György vitézei dárdával dobálták Toldit. A különbség az, hogy míg a malomkő elhajításakor jogos indulat ragadta el a főhőst, az apródokkal szemben ostobán enged a hirtelen felindulásnak. Nem is tudjuk őt úgy felmenteni, mint az első részben. Igaz, elítélni sem akarjuk, inkább szánjuk.
A gyilkosság itt is fordulópontot jelent, de míg az első részben ez az esemény Toldit bujdosása által végeredményben új lehetőségek felé indította el, itt a bajokat hozza a fejére.
Ő persze megint nem akart gyilkolni, csak megfeddeni az apródokat, feléjük legyintett csupán. A király, amikor hallja a haláleseteket, kiadja a parancsot, hogy fogják el Toldit, „halál a fejére”.
Az utolsó énekben a házat vígan takarítja Bence, amikor betoppan a még mindig dühös Toldi, és buzogányát lecsapja az asztalra. Szavait elfojtja az indulat, lába tántorog, feje szédül, halántékán felduzzadnak az erek. Bencének kell tartania, hogy el ne essen.
Bence nagy nehezen egy lócára fekteti a teljesen megrokkant vitézt, akit a saját haragja ölt meg. Közben a király emberei körbefogják a házat, belép Allaghi Simon, a testőrkapitány, hogy Toldit elfogja. Ám amikor a haldokló bajnokot meglátja, megsajnálja, és felajánlja, hogy elviszi üzenetét a királynak. Jelenti is Lajosnak, hogy Toldi haldoklik, és a király azonnal Toldihoz siet.
Arany finoman figyelmeztet minket arra, hogy Toldi legnagyobb erénye egyszersmind hibája is: indulata tette naggyá a csatákban, de indulata tette gyilkossá is, és végül indulata ölte meg (azaz szélütést, mai kifejezéssel agyvérzést kapott).
Toldi és Lajos király vitája: a régi és az új világ
A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita: az író kételyei szólalnak meg benne. Párbeszédük tömören összefoglalja a régi és az új világ ellentétét, ami Toldi tragédiáját okozta.
Toldi a halálos ágyán bocsánatot kér a királytól, akit barátjának nevez. Megköveti azért, ha valaha is ellene cselekedett, ha zsémbes vagy durva volt.
Végrendelkezést nem tesz, mivel nem nagyon van miről, és főként nincsen kinek hagynia, amije van (nincs gyermeke, örököse). Csak Bencét köti a király lelkére és a magyar népet: arra kéri Lajost, szeresse a magyarságot, de „erejét, formáját, durva kérgét” ne faragja le róla, mert a faragatlan, kérges fa könnyebben ellenáll a külső vésznek, mint a sima és lefaragott.
„Szeresd a magyart, de ne faragd le – szóla,
Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”
Ezek az utolsó szavak híven tükrözik a „vén sas” meggyőződését. Ezután a király vallomást tesz arról, mennyire szerette mindig a magyar népet. Éppen ezért akarta a nemzet erkölcsét simítani, azt akarta, hogy a „népek dísze” legyen. Méltó helyet akart neki szerezni a művelt népek között, hogy becsülete legyen, tiszteljék, s ne szégyenkeznie kelljen.
Lajos király okosan érvel: az idő halad, változik a világ, átalakul az értékrend. A modern csatákban már nem a testi erő dönt, hanem a puskapor:
„Toldi vagy nem Toldi… hull előtte sorban:
Az ész ereje győz abban a kis porban!”
De a királynak már nincs lehetősége meggyőzni Toldit, mert közben az öreg vitéz meghal. Mint barátok kibékülnek ugyan, de elveik sohasem lesznek azonosak.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Arany János: Toldi estéje (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>