Miért lett Toldi kegyvesztett?

Toldi és Lajos király között ellentét feszül: más nézetet, más elveket képviselnek. Megjelenik ugyanis egy új nemzedék, amelyik már nem a testi erővel, a magyar virtussal, hanem egy idegen (olasz) kultúrával ékeskedik.

„Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,
Csak híre marad fenn karunk erejének:
Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,
Aki ésszel hódít, nem testi erővel.”

A jövő már nem a puszta testi erőé, hanem az ész fog diadalmaskodni, hiszen megjelenik a puskapor, amellyel szemben még egy Toldi erejű katona is tehetetlen.

Lajos király a haladás híve, befogadja az új kultúrát az udvarba (a reneszánszot). Toldi azonban az új műveltségtől, az idegen hatásoktól félti a nemzeti értékeket, a magyarságra jellemző sajátosságokat.

Toldi öregkorára mogorva, avult nézeteihez ragaszkodó, vaskalapos ember lett, és három évvel a cselekmény kezdete előtt sértődötten elhagyta a királyi udvart:

„Szálka volt szemében a sok díszpalota,
Szüntelen csak zsémbelt: nem való ő oda,
Míg, szaván marasztva, elküldé a király:
Hazamene halni, és most holt híre jár.”

Toldi csak a testi-lelki elkorcsosodást, az erkölcsök megromlását látja az új kultúrában. S bár tudjuk, hogy Toldinak nincs igaza, vagy nem mindenben, az események mégis az ő nézeteit igazolják: valóban nincs senki, aki le tudná győzni a kérkedő olaszt. Őneki kell feljönnie az udvarba öregen, hogy megmentse a magyarok becsületét.

Toldi tragédiába torkolló győzelme

Toldi nem beteg, testi ereje is a régi. Toldit nem az öregség, hanem csak a csalódottság, a kegyvesztettség, az elfeledettség, a fölöslegesség érzése űzné a halálba. Amikor meghallja, hogy erős karjaira még egyszer szükség van, szinte megfiatalodik.

A párviadal jelenete groteszkül fenséges. Toldi diadalmaskodik ugyan a kudarcon, de közben ő maga is kudarcra van ítélve. Nem véletlen, hogy a párviadalt csupa Don Quijote-i epizód előzi meg (pl. amikor Toldi „iszonyú barát”-ként vonul be oldalán Bencével).

A régi Magyarország jön el Toldi személyében megmenteni az új Magyarország becsületét, megmutatva, hogy az öregségében is félelmetes Toldi kihasználatlan erejére továbbra is szükség van.

A győzelem után Toldi ahogy jött, úgy távozna. Nem akar a királytól kegyelmet kérni, nem akarja ő megtenni az első lépést, hiszen úgy érzi, nem ő vétett, hanem a király (azzal, hogy elküldte őt). Nem akar „földi féregként” csúszni a király lábai elé.

Azonban a király, miután megtudja Pósafalvitól, hogy aki legyőzte az olaszt, az Toldi volt, embereket küld utána, hogy hívják vissza az udvarba.

Lajos királynak igazából hiányzott Toldi. Barátok voltak, s miután elküldte az udvarból, azonnal meg is bánta. Most ürül, hogy visszahívhatja.

Toldi azonban előbb régi házát megy meglátogatni, ahol szegényes és durva minden, kényelmes székek helyett csak lócák vannak, fegyverei rozsdásan függenek a falon.

Bencével kitisztíttatja a fegyvereket, végre már-már hajlandó lenne a nézeteit is megváltoztatni, és az új kultúrához igazodni, „palota emberévé válni”, amikor végzetes dolog történik.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!