Az elemzés vázlata:

● Bevezetés (keletkezés, műfaj, a mű témája)
● A Toldi és a Toldi estéje
● Miért lett Toldi kegyvesztett?
● Toldi tragédiába torkolló győzelme
● A gyilkosság visszatérő motívuma
● Toldi és Lajos király vitája: a régi és az új világ
● A múlt és a jelen értékeinek szembesítése
● A magyar és az idegen kultúra ellentéte
● A mű közéleti aktualitása
● Szerkezet, költői nyelv, jellemábrázolás, verselés
● Befejezés

Arany János, a magyar romantika nagy költője, a Toldival robbant be az irodalmi köztudatba 1847-ben. A művel megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát és jeles költőtársa, Petőfi Sándor barátságát is.

A Toldi-trilógia 3. része, a Toldi estéje 1847-48 fordulóján született, alig néhány hónappal a Toldi után. Hangulata, életszemlélete mégis egészen más. (Rövid tartalma ITT olvasható.) A trilógia középső része, a Toldi szerelme jóval később, 1879-ben készült el, Arany mintegy harminc éven át dolgozott rajta.

A Toldi estéje 6 énekből áll, és bár 1848-ban elkészült, a forradalmi események, majd a bukás okozta megrázkódtatás miatt csak 1854-ben jelent meg nyomtatásban.

Műfaja eposzformájú elégia (Németh G. Béla megnevezése nyomán).

Hangulata szomorúbb, ősziesebb, borongósabb, fáradtabb, öregesebb, lemondóbb, mint az első Toldié. Kifejezetten elégikus hangvételű.

Már nem a fiatal, diadalmas hős áll a középpontban, hanem az öreg, kegyvesztett, tragikus vitéz. A műre az aggodalmak, kétségek, megoldhatatlan dilemmák nyomják rá a bélyegüket.

A komor, ködös, lehangoló ősz és a kora tél az évszak, amelyben játszódik.

Erkölcsi, művelődési problémák merülnek fel benne: mi a helyes magatartás az új, modern kultúrával, a haladással szemben?

A Toldi és a Toldi estéje

A Toldi és a Toldi estéje cselekmény szempontjából majdnem egyforma, szinte megismétlődik a Toldiból ismert eseménysor.

Az első helyszín mindkettőben Nagyfalu. Toldi Budára vágyik a király mellé, s el is indul. A Toldi estéjében azonban az öreg Toldit már kiebrudalták az udvarból, pályája kisiklik, fájdalmasan és magányosan tengeti napjait már három éve.

A Toldiban még nem tudnak Miklósról, a Toldi estéjében pedig már nem tudnak róla semmit. Még azt sem, hogy életben van-e (a király és az udvar halottnak hiszi).

Az első ének helyszíne Toldi házának kertje. A tragikus-elégikus hangulatot az évszak is jelzi, a borongós ősz a halálba hívogat. És ebben a környezetben az öreg Toldi édesanyja sírja mellett csendben, fenséges hallgatással ássa egyre mélyebbre a saját sírját. Hűséges fegyverhordozója, Bence segít ebben neki

Persze, ez a Bence már nem az az öreg Bence, aki az első Toldi-műben szolgálta a főhőst, hanem annak a fia. Sok idő eltelt már az első Toldi-mű eseményei óta, Toldi Lőrincné, Miklós édesanyja is negyven éve meghalt.

Bence is öregember már, habár Toldinál fiatalabb. Először nem is érti, miért ássák a sírt. Végül Toldi megkéri őt, hogy halála napján ebbe a sírba temesse, és ne tegyen rá semmi jelzést, egyedül csak egy ásót üssön le a fejfa helyén.

Közben Pósafalvi János érkezik az udvarból (aki magától jön, nem küldte senki). Elmondja, hogy egy olasz vitéz csúfolja a harci tornán a magyarokat, és senki nem bírja legyőzni. (Az első részben is ez történt, csak ott a cseh bajnokkal kellett vívni.)

Toldi és Bence elindulnak, és három nap alatt Budára érnek (előtte azonban Toldi az asztal alá issza Pósafalvit és Bencét: az első részben is leitta magát, mielőtt megvívott a cseh bajnokkal).

Megjelenik közben két fiútestvér, akik ikrek. Ők megvívnak az olasszal (az olasz vitéz sokkal durvább, közönségesebb, mint a cseh vitéz volt).

Bekapcsolódik közben egy szerelmi szál is a történetbe: az ikerpár ugyanabba a leányba, Kende Rózsába szerelmes, aki viszont, mivel mindkettőjüket egyformán szereti, egyiküket sem választja. A két testvér emiatt boldogtalan, ezért keresik a halált.

A két iker közül Gyulafi Lóránt az idősebb néhány perccel, Bertalan, az öccse viszont magasabb. Az olasz mindkettőjüket megsebesíti, de míg Bertalan belehal sebeibe, Lóránt életben marad, s övé lesz a lány szerelme.

A trilógia első részében is volt egy testvérpár, de velük már csak a temetőben találkoztunk, édesanyjuk siratta őket, mivel mindkettőt megölte a cseh bajnok.

Toldi, ahogy fiatalkorában is, legyőzi az ország címerét bitorló idegen bajnokot, s ezzel megmenti az ország becsületét, és kegyelmet nyer a királytól.

Most azonban más történik, mint az első részben: a király kegyelmet akarna adni az idegen vitéznek. Ám Toldi meg sem várja Lajos rendelkezését, bárdjával megöli az olaszt (egészen úgy, mintha valami kegyetlen, végzetszerű, keserű belső indulat fűtené).

Az első részben is megölte ellenfelét, de egész más körülmények között. A cseh bajnok kegyelemért könyörgött, és Toldi meghagyta az életét, pedig úgy mentek oda a szigetre, hogy valamelyiküknek most meg kell halnia. Toldi visszarúgta az egyik csónakot a vízbe, hiszen elég lesz egy csónak is, amellyel a győztes távozik. Miután azonban a cseh bajnok irgalmat nyert, hátulról le akarta döfni Toldit, aki a víztükörből meglátta, mire készül, és végül emiatt ölte meg (jogos önvédelemből).

Az első részben Toldi uralkodott magán, itt elragadja az indulat. Nem személy szerint az olaszra haragszik, hanem az egész világra.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!