Arany János: Szondi két apródja (elemzés)
A Szondi két apródja többszólamú (kétszólamú), vonalszerűen előrehaladó, keretes, idősíkváltásos ballada. Azért keretes, mert az egyik elbeszélésben még egy történetszál van. Ez a történet – a keret – szervesen összefügg a benne elbeszélt másikkal.
Címe témajelölő: a két apród a hazához való hűség jelképe. Stílusa romantikus és realista is, hangneme emelkedett, fő kifejezőeszközei: ellentét, ismétlés, párhuzam, archaizálás, dinamizmus.
A Szondi két apródja szerkezeti szempontból két szálon futó ballada. Az ilyen balladákban két eseménysor zajlik párhuzamosan, amelyek vagy színezik egymást és összefonódnak, vagy kioltják egymást.
A Szondi két apródja esetében a két szál írásképileg, tipográfiailag, megjelenítésében is elkülönül egymástól: az egyik idézőjelbe van téve, a másik nincs.
Az egyik szólam Ali küldöttének beszéde, aki próbálja meggyőzni az apródokat, hogy jöjjenek Alit ünnepelni, legyenek az ő szolgái. Amikor a török beszél, az mindig idézőjelben van. A másik szál a két apród éneke, amelyből az ifjak lelkivilágáról, legbelsőbb gondolatairól értesülünk. Ezek a részek nincsenek idézőjelben.
Ez a vers is nagyon kihagyásos, jellemző rá a balladai homály. Arany szándékosan sejtelmessé teszi. Ezt a sejtelmességet, titokzatosságot utalásokkal, rávezetésekkel, időbeli-térbeli kihagyásokkal idézi elő. Nem mond el mindent konkrétan, sokat rábíz az olvasó képzeletére.
A vers szerkezetileg 4 egységből áll.
Az 1. egység (1-2. versszak) egy bevezető rész. Itt még a narrátor beszél, aki pontosan megjelöli a balladai cselekmény helyét és idejét. Három helyszínt is megjelenít: 1. a vár romjai, 2. a hegyorom Szondi sírjával (ezek magasan vannak), 3. a völgy, ahol a törökök ünneplik a győzelmet (ez lent van). Az időpont a vár elestének napja, alkonyatkor.
Az elbeszélő megszólalását a gyásznak kijáró emelkedett hangvétel jellemzi. Egyszerre tömör és információgazdag ez a rész, utal az előzményekre is (a várvédők élethalálharcára, az „ádáz tusára”). Megtudjuk, hogy a „drégeli” várból füstölgő rom lett. Közvetlenül a végső ostrom, a török győzelem után vagyunk, és közeleg az este.
Az egység fő szervezőeleme a szembeállítás, az ellentét (fent-lent, gyász-mulatozás, mozdulatlanság-zsibongás, keresztény erkölcs-vadság, élvhajhászás).
A 2. egység (3-4. versszak) a drámai párbeszéd kezdete. Itt még a két török, Ali és szolgája beszélget egymással, beszélgetésük a keleti világ szemléletét tükrözi. Arany hitelesen festi meg Ali alakját, aki művelt török úr, de finomkodása ellenszenvessé teszi.
Úgy is tekinthetjük, hogy a versnek kettős bevezetése van, mert a 3-4. strófa még mindig bevezetésnek számít, a vers lényegi része csak ezután jön.
A 3. egység (az 5. versszaktól kezdve minden páratlan strófa: 5., 7., 9., 11., 13., 15., 17., 19.) a históriás énekek modorában előadott dal, az apródok szövege. A múltat idézik fel, történetmondásuk folyamatos, semmi módon nem reagálnak a török szavaira. Ez az egyik szólam.
A 4. egység (a 6. versszaktól kezdve minden páros strófa: 6., 8., 10., 12., 14., 16., 18.) a török küldött szavait jeleníti meg, aki egyre türelmetlenebb lesz. Ez a másik szólam. A követ először hízeleg, csábít, majd észérvekkel próbálkozik (hideg lesz az éjszaka), később ő is dicséri Szondit, de csak azért, hogy elérje célját, s miután ez a próbálkozása is sikertelen, türelmét vesztve fenyegetőzni kezd. Ekkor elárulja magát és jövetele valódi célját.
Az apródok végig a múltról beszélnek (a közelmúltról, hiszen csak aznap ért véget a csata, tehát nagyon friss még az élmény), a török azonban a jelenről beszél, amely az ő számára örömünnep, s nem érzi át, hogy ami neki öröm, az a magyarok számára gyász.
A török nyájasan kezdi, aztán egyre ingerültebb lesz. Nem fogja fel, hogy milyen pszichológiai képtelenségre akarja rávenni a két apródot: parancsra nem tud vidám lenni az, akin elhatalmasodott a gyász és a bánat, legfeljebb színlelni tudná a vidámságot, ami viszont gerinctelen lenne. Pszichológiai lehetetlenség, hogy valaki, aki gyászol, mert meghalt, akit szeretett, örülni tudjon a sörbetnek meg a fügének.
Nézzük meg a verset részletesebben!
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Nagy élvezettel olvastam. Érdekes megközelítéseket vet fel. Alapos, szakmailag korrekt. Ajánlom másoknak is!
Jó az oldal
Megkoronázatlan fekete bárány
király