Hogy könnyebben megértsük a verset, érdemes végigvenni, mi is történik benne pontosan, azaz mi a ballada cselekménye prózában.

1-2. versszak: A drégelyi várat rommá lőtte és elfoglalta a török sereg, mely éppen győzelmét ünnepli a völgyben. A várral szemben levő hegyormon áll egy harci kopja, melynek tövében két fiatal fiú térdel, akik túlélték az ostromot. Kezükben lanttal úgy térdelnek ott, mintha a kopja feszület lenne.

3-4. versszak: A török sereg vezére, Ali megkérdezi egyik emberét, miért nem jön a Szondi két dalnoka, hogy megénekelje a győzelmét. A szolga azt válaszolja, hogy a két fiatalember a „gyaur basa” sírjánál térdel, zokog és lantját pengeti.

5. versszak: Visszatérünk Szondi sírjához, és hallunk egy részletet a két apród énekéből, akik előadják, hogyan hozta el Márton, az oroszi pap Ali üzenetét Szondinak. Ali azt üzente, adja meg magát Szondi, különben kő kövön nem marad Drégelyben. Ám ha Szondi feladja a várat, a szultán megkegyelmez neki.

6. versszak: Most megszólal a török, akit Ali küldött, hogy kísérje hozzá a két apródot. A küldönc hívja a fiúkat, hogy jöjjenek le a völgybe, ahol nagy vigasság van, finom sörbetet ihatnak. Szondi már úgyis halott, nincsen okuk, hogy róla énekeljenek.

7. versszak: A két apród oda se figyel rá, folytatják a dalukat, mely szerint Szondi azt üzente vissza Alinak, hogy ő Jézushoz fog kegyelemért folyamodni, nem a szultánhoz. Azaz inkább meghal, de nem adja fel a várat.

8. versszak: Újra megszólal a török, azt ecseteli a két ifjúnak, hogy milyen nagyszerű dolgok vannak a győzelem-ünnepen: sörbet, füge, pálma (=datolya vagy banán régi neve), déli gyümölcsök, illatos fűszerek, kenőcsök. Minden földi jóban részük lehet, ha most vele jönnek.

9. versszak: A két apród továbbra sem figyel rá, folytatják éneküket. Abból kiderül, hogy Ali, amikor megkapta Szondi válaszát, ágyúzni kezdte Drégely várát, melynek lerombolta falait és elpusztította népét.

10. versszak: A török ismét megszólal, ezúttal azt próbálja megértetni a két fiúval, hogy milyen rossz lesz nekik, ha itt kint maradnak a dombon, mert hideg lesz az éjszaka. Lám, már alkonyodik, a hold is előbújt. Jobb lesz, ha jönnek.

11. versszak: De a két fiú, mintha nem is hallaná, amit mond, csak énekel tovább. Dalukból most azt tudjuk meg, hogy Szondi minden értéket kihordatott a vár piacára, egy nagy máglyát rakatott belőlük, és felgyújttatta, aztán harci lovait szúrta le, nehogy a török kezére jussanak.

12. versszak: A török most először reagál a két fiú énekére: igen, igen, úgy volt, aztán elesett Szondi, itt van a sírhalma is (Ali temettette el és a zászlós kopjával jelölte meg a sír helyét), az egész nem nagy ügy. Nincs mit énekelni rajta, helyette Ali dicsőségét kell ma zengeni.

13. versszak: A két ifjú most sem figyel rá, helyette saját magukról éneklik el, hogy ők két árva fiú, akik Szondi dalnokai voltak. Uruk szép ruhába öltöztette őket, és nem engedte, hogy vele együtt haljanak meg ócska ruhában. Most nagyon szomorúak, mert legszívesebben meghaltak volna ők is Szondival.

14. versszak: A török újra beleszól, emlékeztetni próbálja a két fiatalt, hogy Szondi Alihoz küldte őket, így most már Ali szolgái. Ezután Ali jóságát ecseteli, aki a széltől is óvni fogja a két dalnokot, és majd jól tartja őket, a sátrában aludhatnak. A török szerint a két fiúnak hálásnak kéne lennie Ali jóságáért.

15. versszak: A két dalnok oda se hallgat, csak tovább folytatják Szondi történetét, akit most bátorságáért, hősiességéért dicsőítenek. Felidézik, hogyan vívott ezrekkel egyedül, úgy védte a lerombolt tornyot, mint egy bástya.

16. versszak: A török követre ekkor már hatni kezd a dal, ő maga is bekapcsolódik Szondi dicséretébe, és Rusztemhez, a legnagyobb török hőshöz hasonlítja a magyar várvédőt. Elmondja, hogy ő látta harcolni Szondit, aki még akkor is küzdött, amikor már egy ágyúgolyó eltörte a térdét. Aztán észbe kap, és kijelenti, hogy most már elég volt Szondi dicséretéből, ha Ali ezt megtudja, haragudni fog.

17. versszak: A két dalnok továbbra sem törődik vele, csak tovább éneklik Szondi sorsát, aki bátor és dicsőséges halált halt.

18. versszak: A török ekkor már elkezdi unni, ingerülten felcsattan, hogy mikor lesz már vége az éneknek? Dühíti, hogy a két ifjú nem fogy ki az „otromba gyaur” dicséretéből. Most már végképp elfogy a türelme, börtönnel és veréssel fenyegeti a két apródot. Ali majd megbünteti őket, amiért nem engedelmeskednek.

19. versszak: A fiúk továbbra sem figyelnek rá, éneküket azzal zárják, hogy megátkozzák azt, aki Szondi életét kioltotta – azaz Alit –, tehát ahelyett, hogy dicsérnék a győztes törököt, arra kérik Istent, hogy ne irgalmazzon neki, folyjon ki a szeme, száradjon le a karja, amiért lefejezte Szondit. Ezzel az átokkal zárul a vers.

Nézzük az elemzést!

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!