Arany János portréja

Az elemzés vázlata:

• Bevezetés
• A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
• A vers elemzése

A Szondi két apródja 1856 júniusában íródott történelmi témájú ballada. A nagykőrösi korszakban alkotott remekmű Arany egyik legtragikusabb, legsűrítettebb, legtömörebb balladája. Egyes vélemények szerint összes balladája közt ez a csúcs.

Arany ebben a művében a hősies helytállás nagyszerűségét és a hazához való rendületlen hűséget mutatja fel nemes példa gyanánt. Ezért Gyulai Pál „a hűség és a hősiesség balladájá”-nak nevezte a Szondi két apródját.

A mű nemzeti történelmünk törökellenes harcainak egyik mozzanatát eleveníti fel. Szondi György létező történelmi személy, Drégely várának védője, aki katonáival mindhalálig védte a várat (Drégely ostroma 1552-ben volt). Az ő hősiessége, a fegyveres harcban való helytállása a ballada egyik témája, a másik Szondi apródjainak sírig tartó hűsége urukhoz.

Az apródok általában a várkapitányt kísérő, fegyverhordozó ifjú katonák, olyan nemesi származású fiatalok, akik gazdájuk mellett tanulják meg a kardforgatást és a hadművelést. Aranynál azonban nem ilyen apródokról van szó: nem két fiatal harcos, hanem két fiatal dalnok, azaz költő siratja a versben Szondit.

Szondi két apródja tehát két 16. századi lantos, aki a kor ízlése és szokása szerint históriás énekeket szerez és énekel az aktuális eseményekről.

A versben is ez történik. A török nagy túlerővel elfoglalja a várat és lenn a völgyben győzelmi ünnepet tart. A várral szemben van egy hegyorom, tetején lobogós kopja áll, ennek a tövében térdel két fiatal fiú, Szondi két dalnoka, és kezükben lanttal halott gazdájuk dicsőségét zengik és halálát siratják.

Régi szokás, hogy a legyőzött fél a családtagjait, szeretteit az őt legyőző ellenségre bízza. Ez ismert toposz, amely megjelenik pl. az Egri csillagokban is. Így amikor Szondi elesik, két kedves apródját legyőzőjéhez, Alihoz küldi.

Ali küldönce mindent elkövet, hogy az apródokat a török udvarba édesgesse, de a két ifjú holtig hű marad gazdájához. Nem is figyelnek a törökre, nem válaszolnak neki, hanem végig a drégelyi vár bevételéről és Szondi hősiességéről dalolnak.

Az apródok alakjában tulajdonképpen a költők erkölcsi felelősségét fogalmazza meg Arany: a halott Szondihoz való hűségük a bukott szabadságharc és a haza iránti hűséget jelképezi.

Szondi Györgyről már a reformkorban is születtek balladák, alakjához többnyire az önfeláldozás, a hősiesség, a hazaszeretet fogalmai kapcsolódnak. Ezeket az értékeket éneklik meg róla a versben szereplő apródok is.

Ugyanakkor a vers címe azt sugallja, hogy a ballada hőse nem Szondi, hanem az apródok, akik túlélték a drégelyi vár ostromát, és most dönteniük kell, hogy megadják magukat és a török szolgái lesznek, vagy pártfogójuk példáját követve szembeszegülnek és hősi halált halnak.

A vers tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy a bukást követő mindennapokban a túlélők milyen magatartásformák közül választhatnak, illetve mi az erkölcsi kötelességük. Köztük is különösen a költőknek, akiket hivatásuk a közösség kiemelt tagjává tesz. A lant mint toposz és az apródok mint dalnokok mindenképpen a költészetre és a költőkre utaló motívumok.

Művéhez Arany irodalmi és történelmi forrásokat is felhasznált. Irodalmi forrása: Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali basa históriája (1552), történelmi forrásai: Istvánffy Miklós: A magyarok történetének 34 könyve (1622) és Szalay László: Magyarország története (1854).

Műfaji ihletői a középkori legendák, krónikás énekek és a francia késő romantika alkotásai (amelyek a míves, klasszicizáló formákhoz tértek vissza).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!