3. korszak: az irodalomszervezés időszaka (1860-76) – Arany 1860-ban a Kisfaludy Társaság igazgatója lett és Pestre költözött. Szerkesztőként is dolgozott (Szépirodalmi Figyelő, Koszorú) és irodalomszerezői feladatokat vállalt azzal a szándékkal, hogy alakítsa a közízlést, és bírálataival segítse a kortárs irodalom formálódását.

E korszaka első másfél évében művészi tevékenysége szünetelt, alig született jelentős lírai műve. aztán 1863-ban elkészült a Csaba-trilógia első része, a Buda halála, mely egy kísérlet volt az eposz műfajának korszerűsítésére.

1870-től Arany az Akadémia főtitkára lett, és a szerkesztői-irodalomszervezői feladatok annyira lekötötték, hogy nem maradt ereje az alkotói tevékenységre. De nemcsak ez, hanem a lánya halála miatt érzett bánat és gyász, valamint az országgyűlés feloszlatásával visszatérő önkényuralom (1861) is olyan megrázkódtatást jelentett számára, amely hallgatásra késztette.

1877 nyaráig legfeljebb alkalmi szösszeneteket, emlékkönyv-bejegyzéseket, sírverseket írt. Jelentős irodalmi alkatosa e korszakában alig született.

A 3. korszak termése:

• líra: Vojtina Ars poeticája
• elbeszélő költemény: Keveháza; Buda halála; Bolond Istók (második ének)
• ballada: –

4. korszak: az Őszikék korszaka (1877-1882) – az idős, fáradt Arany szeretett volna visszavonulni a hivatali munkától, s 1877 nyarát a Margitszigeten töltötte. A természet közegében, a tölgyfák alatt visszatért az alkotókedve. Ekkor már nem korlátozták a közönség elvárásai és saját szemérmessége sem.

A Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” írta öregkori költészetének azon darabjait, melyeket együttesen Őszikék megnevezéssel illetett. Ez a verscsoport az irodalomtörténetbe is ezen a néven vonult be.

Kései alkotásai között számos remekmű található, melyek egy különleges egyéniség lelkiállapotait, a külvilág apró jelenségeire való reflexióit fejezik ki. A korábbi rezignált hang megmaradt, de jellege megváltozott: a költő a végső nyugalomra vágyott, a megbékélés, a belenyugvás és az önirónia mellett az élethez való ragaszkodás és valami csendes derű érződik verseiből.

A 4. korszak termése:

• líra: A lepke; Epilógus; Naturam furca expellas; Vásárban; Tamburás öregúr; Mindvégig
• elbeszélő költemény: Toldi szerelme
• ballada: Tengeri-hántás; Az ünneprontók; Híd-avatás; Vörös Rébék; Tetemre hívás

A pályaképnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!