Irodalomszervező tevékenysége Pesten

Az 1850-es évek vége új fordulatot hozott Arany életében s ezzel együtt irodalmi tevékenységében is.

1859-ben az Akadémia tagjai közé választotta. Amikor elfoglalta akadémiai székét, székfoglaló beszédét Zrínyi és Tasso címmel tartotta. Az Akadémia ugyanebben az évben tartott nagygyűlésén megjutalmazta a Toldi estéjét a Marcibányi-díjjal, 1860-ban pedig Arany kisebb költeményeit is kitüntette. Ezenkívül a költő megbízást kapott egy Széchenyi emlékezetét megörökítő óda megírására.

1860. július 15-én a Kisfaludy Társaság megválasztotta igazgatójának. Ennek következtében Arany megvált Nagykőröstől és családjával együtt Pestre költözött.

Új munkájához új lendülettel látott hozzá. Már novemberben megindította a Szépirodalmi Figyelő című hetilapot, amelynek szépirodalmi kritikai tevékenysége a nemzeti és művészi törekvések összeolvasztását célozta. 1863-ban a lap címet változtatott, új címe Koszorú lett. Kibővített tevékenységi körrel folytatta működését egészen 1865-ig.

Aranyt ebben a vállalkozásában, amely irodalmunkra és olvasóközönségünkre – tehát nemzeti kultúránkra – egyaránt nagy hatással volt, leginkább Gyulai Pál, Szász Károly és Salamon Ferenc támogatták. Aranynak a két lapba írt számos esztétikai és kritikai cikke összegyűjtve Hátrahagyott prózai dolgozatai és Hátrahagyott írásai és levelezése címen jelent meg.

Tevékenységének másik ága a Kisfaludy Társaság igazgatása volt. Ezen a területen is nagy odaadással dolgozott. Megkezdte a társaság szépirodalmi könyvkiadó tevékenységét Madách Az ember tragédiája című művével, melyet ő mutatott be a Kisfaludy Társaságban.

A magyar nyelvű Shakespeare-és Molière-művek kiadását is ő indította el. Shakespeare művei közül a Szentivánéji álom, a Hamlet és a János király az ő fordításában jelent meg.

Mindennapi feladatai és a fordítások mellett saját művein is dolgozott. 1863-ban már készen volt a Buda halála, mely 1864 tavaszán jelent meg Pesten. A mű a régóta tervezett hun trilógia első darabja, amellyel a költő már ez év januárjában elnyerte az Akadémia Nádasdy eposzi díját.

Sajnos Arany nem tudta befejezni a hun trilógiát, melynek a Csaba királyfi címet szánta. Leszámítva néhány töredéket csak az első rész, a Buda halála készült el. Ennek egyebek mellett az volt az oka, hogy Aranynak elvette a kedvét a mű folytatásától és befejezésétől Földy Gézának a Pesti Hírnökben megjelent rosszindulatú bírálata. Bár az is igaz, hogy élete fő céljának a költő a Toldi-trilógia befejezését tekintette. így a Csaba királyfi háttérbe szorult.

1865 januárjában az Akadémia titkárának hívta meg Aranyt az elhunyt Szalay László helyére, 1870-ben pedig főtitkárává választotta. Ezt a tisztet 1879-ig viselte a költő.

Magánéleti tragédia és alkotói szünet

1865. december 28-án Aranyt súlyos csapás érte. Meghalt imádott lánya, Juliska, Széll Kálmán szalontai református pap felesége. Piroska nevű kislányát vigasztalásul hagyta volna maga után, ha a lesújtott Arany tudott volna bármiben is vigasztalást találni. Ráadásul betegsége is kiújult, melyet éveken keresztül Karlsbad gyógyvizével próbált enyhíteni.

Az Akadémia főtitkári tisztével járó munkába és gondokba temetkezett, és több mint tíz évre elhallgatott benne a költő. Újabb alkotómunka helyett régebbi költeményeinek összegyűjtésével foglalkozott, így jelentek meg 1867-ben Összes költeményei egy kötetben, negyedrétű díszkiadásban és ugyanebben az évben hat tizenhatodrét kötetben is.

Új elismeréseket is kapott. Összes költeményeit az Akadémia 1872-ben nagyjutalmával tüntette ki. 1867-ben pedig koronázásakor Ferenc József magyar király a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki.

Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!