Arany János élete (1817-1882)
Balladaköltészete
Nagykőrösi évei csak a nagyobb alkotások tekintetében voltak terméketlenek. Nagyszerű alkotások születtek tolla alatt a ballada műfajában, amely költészetének legsajátosabb ága. Balladái nemcsak saját költészetére, hanem az egész magyar költészetre nézve is korszakos jelentőségűek.
Arany előtt már Kölcsey, Kisfaludy Károly, Bajza, Czuczor és Garay is kísérleteztek a balladaműfajjal többé-kevésbé idegen (német) minták alapján, de sikertelenül. Sőt, utánuk még Vörösmarty és Petőfi géniuszának sem sikerült egészen magyarrá és művészivé tenni a műfajt.
Arany már az 1840-es évek végén írt néhány balladaszerű költeményt (Szőke Panni, Én vagyok az anyám átka, A varró leányok, A méh románca, Rákócziné), de csak a magyar alföldi s később a skót népballadák (a Reliques of Ancient English Poetry, Thomas Percy ír püspök gyűjteménye) tanulmányozása után alkotja igazi remekeit az 1850-es évek folyamán.
Ebben az időszakban nemcsak a politikai állapotok, a társadalmi jelenségek, hanem saját testi és lelki szenvedései is táplálták azt a hangulatot, amely a tragikus témákat művészien feldolgozó balladák írásához vezetett.
Balladái közül (a későbbieket is ideszámítva) csak egynek van olyan témája, amely nem magyar vonatkozású, ez A walesi bárdok, mely angol történelmi témát dolgoz fel.
Az Arany-balladák egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy Tompa allegóriái mellett csak ezek a művek találták meg azt a módot arra, hogy a nemzet költője az üldöztetések és a szigorú sajtócenzúra nyomása alatt is szóljon a nemzethez.
Az Arany-balladákat magas művészi értékük mellett témáik érdekessége és változatossága, szerkezetük mintaszerű tökéletessége, formájuk stílszerűsége és sokfélesége, valamint nyelvük csodás gazdagsága és színessége is jelentős alkotásokká teszi.
Legfontosabb balladái ebből a korszakból: Rozgonyiné, Both bajnok özvegye, V. László, Mátyás anyja, Bor vitéz, Szondi két apródja, Ágnes asszony, Török Bálint, Zách Klára, A walesi bárdok, Árva fiú.
Ugyancsak az 1850-es évek folyamán keletkeztek a maguk nemében hasonlóan remek apró költői elbeszélései is, amelyek nagyobb részében napsugaras humora is megjelenik (A fülemile, A bajusz, A hegedű, Pázmán lovag).
Míg A gyermek és szivárvány (1851) a naivul hiszékeny magyar lelkesedés megható allegóriája, a Szent László (1853) a végveszélybe jutott magyarsághoz intéz biztató szót, A hamis tanu és a Hatvani szinte balladai hatású mondák, A honvéd özvegye pedig Petőfi emlékének szentelt, megrázó hatású allegória, melyben a lírai elem is nagymértékben kifejezésre jut.
Versei
A líra terén Arany eddig csak néhány költeményt alkotott. Legbensőbb, egyéni érzéseit ugyanis félénk, zárkózottságra hajló természete elrejtette a nagy nyilvánosság elől. Ez lehet az oka annak a különös jelenségnek is, hogy Arany költészetéből éppen a szerelmi líra hiányzik teljesen.
Ám Petőfi baráti közeledése tartózkodás nélkül való megnyilatkozásra bátorítja (Válasz Petőfinek), a Toldi megírásával elnyert pályadíjat pedig kesernyés humorú költeményben teszi szóvá (Aranyaimhoz).
Írótársának megrendítő halála fájdalmas reflexiókra hangolja (Czakó sírjára) és a szabadságharc is megihleti: írt néhány lelkesítő dalt (Nemzetőr dal, Egy életünk, egy halálunk, Él-e még az Isten).
A világosi katasztrófa után az elhagyatottság riasztó érzése, a nemzet sorsa felett érzett aggodalom mély, néha reményvesztett hangulatba taszítja (A lantos, Névnapi gondolatok).
Lírai hajlama ebben az időben mutatkozott meg igazán:
- A fájdalmas érzések, a borús kedély, az életszemléletéből fakadó keserűség és a méla humor szebbnél szebb lírai költeményeket eredményeztek (Évek, ti még jövendő évek; Fiamnak; Emléklapra; Letészem a lantot; Ősszel; A dalnok búja; Ráchel; Visszatekintés; Vágy; Dante; Gondolatok a békekongresszus felől; A költő hazája; Enyhülés; Irószobám; Érzékeny búcsu; A világ).
- Ugyanennek a kedélyállapotnak a talajából fakadtak remek életképei, leírásai is (pl. A szegény jobbágy, A rab gólya, A tudós macskája, Nyalka huszár, A lacikonyha, Az ó-torony, Kertben, Családi kör, Magyar Misi, Az elhagyott lak).
- Hangja néha szatirikus éllel csattan fel verseiben (pl. Eldorádó; Egynémely nagyocska emberre, Poétai recept, A sárkány).
- Időnként méla dalra fakad vagy éppen népdalra (pl. Csendes dalok, Itthon, Kondorosi csárda mellett, Elesett a rigó lovam patkója, Hej iharfa, juharfa).
Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Hozzászólások
Arany János élete (1817-1882) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>