Irodalmi tevékenysége Nagykőrösön

Nagyobb költői alkotásokra vonatkozó tervei is megvalósítatlanok maradtak, csupán kísérletezésre futotta erejéből. Többszöri kísérlet után félbeszakadt a Daliás idők címen megkezdett alkotás, amely a Toldi-trilógia középső része lett volna, a Bolond Istók c. önéletrajzféle verses regény, és örökre töredékben maradt még nem egy elbeszélő költemény.

A szabadságharc zajában, a zavaros időkben Arany nem sokat tudott dolgozni, mert az alkotáshoz nyugalomra lett volna szüksége. A világosi katasztrófa után pedig a lírai hang lett uralkodó a lelkében (Nagyszalontán is csak kisebb költeményeket írt folyóiratokba).

Csak egy nagyobb lélegzetű alkotása született ekkor, a Katalin című, 13 énekből álló elbeszélő költemény, melyben Szunyognak, a féktelen zsarnok budetini várúrnak és szerencsétlen leányának, Katalinnak megrázó tragédiáját beszéli el. A témát Arany arra használta fel, hogy a magyar nyelv költői erejét, rímbeli zenéjét diadalra vigye egy olyan versformában, amelyet Byron is nehéznek tartott.

Az 1851-ben megkezdett, A nagyidai cigányok című, 4 énekből álló víg hőskölteményt 1852-ben befejezte és Pesten ki is adta. A kilenc év alatt, amíg Nagykőrösön lakott, ez volt egyetlen nagyobb lélegzetű alkotása.

A mű egy kétségbeesett kacagás a nemzet ügyének gyászos romba dőlése felett. Voltak, akik nem értették meg, és hazafiatlansággal vádolták Aranyt, de a hozzáértők a remekművek közé sorolták Csóri vajda és Puk Mihály harcát.

Arany mély és tiszta hazaszeretete fájdalmas sebet kapott a méltatlan támadás következtében. Ezekben a sötét években fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy ír egy hun trilógiát (Toldy Ferenc és Szilágyi István is támogatták ezt a tervet). Hozzá is fogott a megvalósításhoz, és egy epizód, a Keveháza meg is jelent 1853-ban, de maga a nagy mű még nem épült tovább.

Arany újból epikai tanulmányokba mélyedt, hogy előkészüljön a nagy vállalkozásra. Aristo, Dante, Tasso műveiből még fordítgatott is. Zrínyi Szigeti veszedelmét megkísérelte nemesebb alakba átöltöztetni.

1855 nyarán Tompa Mihállyal Gömör, Borsod és Zemplén vármegyékben utazgatott, és pesti barátaival is (Csengeri Antal, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc) sűrűbben találkozott.

Közben magyar költészettudományi kutatásokba mélyedt, tanulmányokat írt (A versidomról, A népdalról), és boncolgatta Katona József Bánk bán című művét.

Az Akadémia 1858. december 15-én ugyanazon a napon levelező, aztán rendes tagjává választotta. Székfoglalója a Zrínyi és Tasso c. (töredékben maradt) tanulmány volt.

1854-ben kiadásra került a Toldi estéje, 1856-ban pedig Arany költeményeinek első gyűjteménye Kisebb költemények címmel.

Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!