Arany János élete (1817-1882)
Tevékenysége a szabadságharc alatt
Arany szemlélődő, fontolgató, higgadt természetét a szabadságharc forró levegője nem hevítette kirobbanásokra. 1849-ig viselte jegyzői tisztségét és tűrte a zavaros időkben hivatalával járó izgalmakat és különféle terheket.
Közben 1848 őszén 8-10 hétig nemzetőr-szolgálatot is teljesített (Arad ostrománál). A politikába azonban nem folyt bele: felajánlották neki a szalontai kerület képviselőségét, de nem fogadta el (később, 1861-ben és 1869-ben sem).
A kormány Nép Barátja c. lapjának szerkesztését sem vállalta el, csak nevét adta hozzá (valójában nem szerkesztőtársa, hanem csak munkatársa volt Vas Gerebennek, aki a szerkesztést végezte). A lapba egyébként több verset és cikket is írt (ezek között voltak politikai témájúak is).
A háborús állapotok miatt jegyzői fizetését nem kapta rendesen, így anyagi helyzete nyomasztóvá vált. Barátai sürgették, hogy könnyítsen a sorsán, és ő maga is vágyott arra, hogy sűrűbben érintkezhessen írótársaival, ezért 1849 tavaszán elvállalt a belügyminisztériumban egy fogalmazói állást.
Így előbb Debrecenbe, majd Pestre került, de családja már nem ment utána, mivel még ez év júniusának végén maga is hazatért (az oroszok előrenyomulásának hírére).
Tevékenysége a szabadságharc után
A szabadságharc bukása után hivatal és jövedelem nélkül maradt. Sőt, a Pestre költözés előkészületei során a család ingóságait is eladta, melyek ára a magyar bankó értékvesztése miatt semmivé lett.
De a legnagyobb csapás az volt, hogy a háború vihara Petőfi Sándort is elsodorta, így megfosztotta Aranyt legjobb barátjától.
Fenyegető lehetőségként az üldöztetés is ott komorlott a feje felett.
Szerette volna családját némileg biztonságban tudni, így a takarékpénztárba betett és ily módon megmentett kevéske pénzéből vett egy kis házat.
Állást nem kapott, de néha segített a fogalmazásban a szolgabírónak, aki azelőtt tisztviselőtársa volt, s munkájáért időnként némi tiszteletdíjat is felvehetett.
1850 tavaszán javult némileg a család anyagi helyzete. Tisza Lajos geszti földbirtokos meghívta Aranyt, hogy Domokos nevű, költői hajlamokkal rendelkező fiának nevelője legyen. Magyar és görög irodalmat kellett neki tanítania. Ezt a feladatot néhány hónapig végezte.
1851 őszén tanári állást kapott a nagykőrösi református gimnáziumban. Egyszerre hívták meg Nagykőrösre és Kecskemétre, Arany Nagykőröst választotta, és október végén családjával együtt odaköltözött. Magyar, latin és görög nyelvet tanított azzal a nagy odaadással, amely minden tevékenysége során jellemezte.
A gimnázium tanári kara éppen akkor csupa kiválóságokból állt. Itt tanított Mentovich Ferenc költő, Szász Károly költő és műfordító, akinek felesége, Szász Polixena (írói nevén Iduna) maga is költő volt, Ács Zsigmond Shakespeare-fordító, Jánosi Ferenc politikai író, Losonczy László költő, valamint történetírók (Szllágyi Sándor, Szabó Károly, Salamon Ferenc) és Temori Anasztáz, egy lelkes és áldozatkész irodalombarát.
Rajtuk kívül Arany ismeretségben állt és sűrűn levelezett Tompa Mihállyal, Lévay Józseffel, Toldy Ferenccel, Gyulai Pállal, Csengery Antallal, akik közül a pestiek meg-meglátogatták, néha pedig ő látogatott fel Pestre.
Nagykőrösön mégsem volt boldog. Testi és lelki bajok kínozták, egyik a másikat tette súlyosabbá. Iskolai munkáját nagy tehernek érezte, úgy érezte, munkaereje hanyatlik, és ez rendkívül megviselte.
Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Arany János élete (1817-1882) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>