Állásai, tisztségei

1836 februárjában kilépett iskolájából és színésznek szegődött el a Fáncsi és László színtársulathoz, amely akkor még Debrecenben játszott. A társulat azonban csak áprilisig maradt együtt, aztán feloszlott.

Ekkor Arany vándorútra ment a társulat töredékével, amelyet Hubay toborzott össze. Nagykárolyon, Szatmáron keresztül végül Máramarosszigetre érkeztek. Arany a hirtelen változás miatt nemcsak könyveit és ágyát, hanem még fehérneműit is Debrecenben hagyta.

A vándorszínészi élet nyomorúsága annál fájóbban sújtotta, mivel természettől fogva érzékeny lelkületű volt. Bántotta a környezet, az életmód és az is, hogy színpadi szereplés helyett jórészt segédszolgálatra kényszerítették, bár műveltség, tudás tekintetében messze túlszárnyalta társait.

Rajongó lelke most szembesült a rideg valósággal. Csalódására a természetben keresett vigaszt: szívesen bolyongott a hegyekben és az Iza partján.

Egy júliusi napon álom lepte meg az erdőben: azt álmodta, hogy édesanyja meghalt. Ez az álom eldöntötte a sorsát: elkért az esedékes fizetéséből egy ezüst húszast a társulat igazgatójától, és útra kelt gyalog Nagyszalonta felé.

Hét napon át gyalogolt Szatmáron, Nagykárolyon és Debrecenen keresztül. Debrecenben a mellékutcákon ment, mert el akarta kerülni az ismerőseit. Ez a hét gyötrelmes nap kitörölhetetlen emlékként maradt meg benne.

Hazaérve édes volt a viszontlátás és új reményeket ébresztett, de ez nem volt tartós. Édesanyja pár hét múlva csakugyan meghalt kolerában, édesapja pedig, aki ekkorra már világtalanná vált, gondozásra szorult. Mivel az apa saját házából nem volt hajlandó a lányához költözni, a feladat Aranyra hárult.

Így hát szakított az álmaival és otthon maradt. A nagyszalontai gimnáziumban segédtanítói állást kapott (conrector), a magyar és a latin nyelvtani szabályokat kellett tanítania. 1839-ig dolgozott ebben a munkakörben.

Ezután egy évig segédjegyző volt a községnél, aztán 1840-ban aljegyző lett. Feladatait nagy odaadással végezte, de az irodalommal sem szakított egészen. Olvasta Shakespeare-t német fordításban és Homéroszt eredetiben (bár a görög nyelvvel akkor még sokat kellett küszködnie). Francia olvasmányai: Fénelon, Florian, Molière, Crébillon.

Úgy látta, az aljegyzői állás biztosítja megélhetését, így még ez év novemberében családot alapított. A helybeli ügyvéd vagyontalan árváját, Ercsey Juliannát vette feleségül, akivel mindvégig boldog házasságban, példás egyetértésben élt. Amikor megházasodott, elhatározta, hogy szakít az irodalommal és csak a családjának és a hivatalának él. Pár évig valóban így is folyt az élete.

Magyar történelmet és jogot tanult, hogy feladatát jobban végezhesse, és a földmérést is elsajátította annyira, hogy örökösödési ügyeknél a kérdéses földet ő maga tudta az osztozkodók között elosztani és térképet tudott róla készíteni. Jegyzői feladatát is olyan példásan teljesítette, hogy az egész megyében mintaként tekintettek hivatalos irataira.

Közben családja is növekedett: 1841-ben megszületett lánya, Juliska, 1844-ben fia, László.

Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!