Arany János portréja

Az életrajz vázlata:

● Születése, származása
● Olvasmányélményei
● Fiatalkora, tanulmányai
● Állásai, tisztségei
● Irodalmi munkássága
● Tevékenysége a szabadságharc alatt
● Tevékenysége a szabadságharc után
● Irodalmi tevékenysége Nagykőrösön
● Balladaköltészete
● Versei
● Irodalomszervező tevékenysége Pesten
● Magánéleti tragédia és alkotói szünet
● Utolsó alkotói korszaka és öregkora
● Halála, temetése és emlékezete
 

Arany János (pályakép: ITT) 1817. március 2-án született Nagyszalontán (Bihar megye, ma Romániához tartozik) elszegényedett hajdúcsalád kései gyermekeként. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára volt. A család a Kraszna (ma Szilágy) vármegyei Nagyfaluból származott.

Volt ugyan nemeslevelük, melyet I. Rákóczi Györgytől kaptak 1634-ben, de a nemességgel járó jogokat a XVIII. században elvesztették. Ezt később még perrel sem tudták visszaszerezni, így szegényedtek el az utódok. Arany szüleinek már nem volt egyebük kis házukon és csekély földjükön kívül. A költő édesapja földműves volt.

A családot sok tragédia érte: tíz gyermek született, de csak kettő érte meg a felnőttkort: Sára, a legidősebb gyermek és János, a legkisebb gyermek, aki akkor jött a világra, amikor nővére már férjnél volt. Nyolc gyermek egymás után sorban meghalt pár napos vagy egy-két éves korában. Az egész család valószínűleg gümőkórral (tüdőbaj) volt fertőzött.

Az idős szülők szépen éltek, rendezett életük volt, melyet kálvinista hitük, a Biblia és a Zsoltár irányított. Egyetlen, kései fiúgyermeküket fokozottan gondos, féltő, gyöngéd nevelésben részesítették és a széltől is óvták. Arany írni, olvasni is apjától tanult, sőt, a latin nyelvről is tőle hallott először. Már három-négyéves korában tudott olvasni.

Iskolába 6 éves korában ment 1823-ban s megszakítás nélkül Szalontán tanult 1833-ig a helybeli elemi iskolában és a particulában (algimnázium) a lehető legjobb eredménnyel.

Arany gyönge testalkatú, szelíd, félénk, visszahúzódó, érzékeny gyermek volt, kerülte a zajos társaságot. Szerette a természetet és nagy lelkesedéssel olvasott minden könyvet, ami a kezébe került. A Bibliát háromszor is végigolvasta, a templomi énekeket könyv nélkül tudta.

Olvasmányélményei

Olvasta Gvadányit, megismerte Haller Hármas Istóriáját, Erbiát, Décsy Sámuel Osmanographia-ját, Fortunatust s ezeken kívül számos ponyvaterméket, mielőtt Csokonai és Kovács József versei a kezébe kerültek volna.

A latin írók közül Ovidius, Vergilius, Horatius munkáit tanulmányozta, ismerte Justinus, Curtius, Livius, Eutropius, Suetonius, sőt, a skót Buchananus latin költeményeit is.

A latin nyelvet úgy megtanulta, hogy verselgetett is latinul, akárcsak Vörösmarty a maga diákéveiben.

Olvasta fordításban Tassót, Voltaire Henriade-ját, Miltont. A magyar szerzők közül olvasta Dugonics regényeit, Vályi Pártos Jeruzsálemét és Gáthi Máramarosi éhségét.

A korabeli magyar irodalmat nem ismerte – amikor kezébe került a Lant és az Auróra, az újabb írókat idegenszerűnek érezte.

Fiatalkora, tanulmányai

Szalontai tanulmányai idején, amikor nagyobb diák lett, már nem kizárólag a szülei tartották el. A gimnáziumban nemcsak tanuló, hanem segédtanító (praeceptor) is volt, amivel bentlakás és némi jövedelem is járt.

1833-ban Debrecenbe ment tógátus diáknak (a debreceni református kollégiumba), de nagy szegénysége miatt – otthonról semmi segítséget nem kaphatott – 1834 márciusában meg kellett szakítania filozófiai tanulmányainak első évét (tárgyai pedagógia, matematika, mineralógia, görög és német nyelv voltak).

Saját magának kellett az önfenntartáshoz szükséges pénzt előteremtenie, ezért ideiglenes elemi iskolai tanító lett Kisújszálláson. Az itt eltöltött egy év tette lehetővé továbbtanulását, és közben ismereteit is gyarapíthatta. A kisújszállási iskola rektora Török Pál, a későbbi dunamelléki református püspök volt, aki nagy hatást gyakorolt Arany lelkivilágának kialakulására, és könyvtárát is rendelkezésére bocsátotta.

Arany ekkor tanult meg németül és belefogott a francia nyelv tanulásába is. Lefordított pár éneket az Aeneisből és megismerkedett az újabb magyar költészettel.

1835 tavaszán ismét Debrecenben találjuk, ahol folytatta és befejezte filozófiai tanulmányainak első évfolyamát, és beiratkozott a második évfolyamra is, de azt már nem fejezte be. Tanulmányai félbeszakadtak, pedig anyagi helyzete javult, egyik tanára kislányának tanításáért ebédet kapott, elismerték értékeit, osztályelső lett.

Csakhogy lelkében ekkor már jelentkezett a művészi elhivatottság, most még homályosan, de annyira mindenképp, hogy az iskolai munkát sivárnak érezte, kilátásait nem találta kielégítőknek. Érdeklődése a művészetek (festészet, szobrászat, zene) felé fordult. Végül művészi hajlamait színészként próbálta meg kiélni.

Az életrajznak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!