IV. ének: Etele nagyszabású hadgyakorlatot rendez, hogy új tiszte szerint a nemzet fegyveres erejét számba vegye, és hogy feleségét is gyönyörködtesse.

Buda, aki nem ismeri öccse célját, aggódva figyeli az eseményt, és panaszkodik Detrének, aki új gyanúval keseríti meg a befolyásolható király életét.

V. ének: A hadgyakorlat végén pompás vadászatot rendeznek a Bükk és a Mátra hegységben, amelyre Ildikó is megérkezik kisfiával, Aladárral.

Sátra kárpitjának nyílásán át Gyöngyvér megdöbbenéssel nézi végig Ildikó királynői bevonulását, de látszólag szeretettel fogadja őket.

Hajnalban elindulnak a vadászatra. A Mátra tövében állítanak sátrat. Az első nap rengeteg zsákmányt ejtenek, a napot a fejedelmek Buda sátrában lakmározva fejezik be.

VI. ének: A lakomán felzendül a hegedős kobza is, aki a csodaszervasról szóló regét énekli el. Eszerint a szép Enéhnek és Ménrótnak fiai, Hunor és Magyar egyszer vadászatra indultak, melyre ötven-ötven leventét vittek magukkal.

Már sok vadat elejtettek, amikor üldözőbe vesznek egy gímszarvast, amelyet azonban sehogy se tudnak elejteni. Lépten-nyomon feltűnik előttük, de sosem érik utol.

A vadászszenvedély nem hagyja nyugodni őket, ezért nem adják fel. Űzik a szarvast a Sós tenger kopár vidékén, űzik a Kur folyón is túl, eljutnak az olajforrásokig, a Donig, a Meóti tengerig, ahol aztán a süppedékes tavak szigetén elvesztik tájékozódásukat.

Legelőben, vadban, halban gazdag szép vidéken találják magukat, ahol letelepszenek. Egy éjjel álomszerű zenét hallanak, és elindulnak a csábító hangok után. Így akadnak rá Dul király két, és Belár király tizenkét lányára, akik társnőikkel együtt épp tündérséget tanulnak. Összesen százketten vannak.

A vadászok rajtaütnek a lánycsapaton. Mindegyikük ölbe kap egy lányt, aztán zsákmányukkal tanyájukra robognak. Dul lányai a legszebbek, így őket Hunor és Magyar veszi birtokba, a többi lányon a többi vitéz osztozik meg. Hunor és vitézei utódaiból lettek a hunok, Magyar és vitézei utódaiból pedig a magyarok.

Amikor úgy elszaporodtak, hogy már nem férnek el a szigeten, elözönlik Dul király örökségét, a szittya földet. Azóta a két hős híre szájról szájra száll.

VII. ének: Buda számára megkeseríti a vadászat örömét az, hogy a keleti császár őt megkerülve egyenesen Eteléhez küld követséget pompás ajándékokkal, mert szövetséget akar vele kötni és segítséget akar tőle kérni a fellázadt illírek ellen. Etele Budához utasítja a követeket ajándékukkal és kérésükkel együtt, Buda mégis keserűségében szemrehányást tesz öccsének.

Már-már szakításra kerül sor a két testvér között, de Etele jobb belátásra tér másnap reggelig. Noha a követséget már Etellakra küldte, hogy megkösse velük az egyezséget, maga megy át Budához és részletesen elmondja neki az esetet. Kifejti a császárral való egyezség hasznát és végül megbékíti a bátyját.

VIII. ének: Etele tehát visszarendeli a császár követét és intézkedik, hogy az immár két napja szünetelő vadászatot másnap tovább folytassák.

Buda attól tart, hogy félénknek fogják tartani, ezért a vadászaton könnyű vad helyett egy bölényre megy rá, de elhibázza és az állat nekitámad, lovastul a földre dönti.

Etele látja, hogy bátyja veszélyben van, de nem tud rögtön segítségére sietni, mert az iszonyatos Ármány elfogja előle az utat, s azt a gondolatot ébreszti benne, hogy hagyja veszni Budát. Etele azonban legyőzi Ármányt és még idejében döfi le a bölényt, s ezzel megmenti Buda életét.

Ezután történik egy újabb baleset. Gyöngyvér és Ildikó egyszerre ereszti rá sólymát egy gilicére. Ildikó madara a zsákmány helyett Gyöngyvér sólymát öli meg, amiből súlyos vita, veszekedés támad. Kölcsönös sértegetések közepette találják férjeik a két haragos asszonyt, s alig tudják lecsillapítani őket.

Az eseménydús napot lakoma zárja, amelyre a következő éjszakán Hadúr elhozza saját kardját Etelének s álmában a derekára köti. Eteléről ugyanis meg van írva a Világ fáján, hogy az egész földnek ura lesz.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!