1. rész 5. fejezet

Raymond felhívja Meursault-t az irodában, és meghívja őt és Marie-t vasárnapra egy barátja nyaralójába, amely Algír környékén van.

Azt is elmondja, hogy egész nap követte őt egy csapat arab, akik között ott volt a megvert ex-barátnőjének a bátyja. Arra kéri Meursault-t, ha látná őket a ház körül, szóljon neki.

Ezután Meursault-t hívatja a főnöke, aki beszámol tervéről, miszerint irodát akar nyitni Párizsban, és megkérdezi Meursault-t, nem akar-e odamenni. Párizsban élhetne és utazgathatna.

Meursault azt feleli, neki mindegy. A főnök furcsának találja a választ. Nem csábítja Meursault-t a változás gondolata? Ám Meursault szerint az ember élete úgysem változik, és egyik élet olyan, mint a másik. Ő elégedett az itteni életével is, ezért nem lát okot, hogy változtasson az életén.

A főnöknek nem tetszik a válasz, szerinte Meursault-nak nincs becsvágya, ami az üzleti életben nem jó.

Este Marie megkérdezi Meursault-t, nem venné-e el feleségül. Meursault azt feleli, neki mindegy, ha Marie akarja, akkor elveheti. Erre Marie megkérdezi, igazán szereti-e őt. Meursault ugyanazt válaszolja, amit egyszer már mondott: ez nem jelent semmit, de azt gondolja, nem szereti. Marie erősködik, hogy akkor miért venné feleségül?

Meursault próbálja neki megmagyarázni, hogy ez egy cseppet sem fontos, és ha Marie akarja, akár feleségül is veheti, mert neki mindegy, elveszi-e vagy sem. Marie megjegyzi, hogy Meursault furcsa, de talán épp ezért szereti.

Amikor Meursault hazaér, ismét benéz hozzá a vén Salamano, aki elpanaszolja, hogy a gyepmester nem látta a kutyáját, a hivatalban pedig azt mondták, talán elütötte egy autó.

Meursault azt tanácsolja, szerezzen másik kutyát. Az öreg azt feleli, nem lehet, mert hozzá van szokva a régihez. Meursault kicsit unja őt, de azért beszélget vele a kutyájáról.

A vén Salamano elmondja, hogy a felesége halála után vette magához a kutyát, mert nagyon egyedül érezte magát. A feleségével nem volt boldog, de azért hozzászokott az asszonyhoz, a halála után pedig a kutyához, amellyel szintúgy nem volt boldog, és amellyel együtt öregedett meg.

Meursault dicséri a kutyát, aminek az öreg nagyon örül. Megemlíti, hogy Meursault „szegény mamája” is igen szerette a kutyát. Hozzáteszi, hogy jól tudja, hogy a kerületben mindenki elítéli Meursault-t, amiért betette az anyját a menhelyre, de ő jól ismeri őt, és tudja, hogy szerette az anyját.

Meursault azt feleli, eddig sosem hallott a kerület rossz véleményéről, viszont az aggok menhelyét természetes dolognak tartja, mivel nem volt rá pénze, hogy ápolónőt tartson az anyja mellett. Különben is, az anyjának már rég nem volt számára semmi mondanivalója, és amikor egyedül volt, unatkozott.

A vén Salamano távozásakor kezet nyújt Meursault-nak, egész ismeretségük alatt először.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!