Albert Camus: Közöny (olvasónapló)
1. rész 4. fejezet
Meursault egész héten keményen dolgozik. Raymond elmondja neki, hogy elküldte a levelet.
Szombaton Marie elmegy Meursault-hoz, és együtt kimennek Algírtól pár kilométerre egy strandra, aztán hazamennek Meursault lakására és szeretkeznek.
Vasárnap reggel Marie Meursault-nál marad ebédre. Megkérdezi Meursault-tól, hogy szereti-e, amire Meursault azt feleli, hogy ennek nincs értelme (mármint a kérdésnek, amely lényegtelen és irreleváns), de azt hiszi, hogy nem szereti. Erre Marie elszomorodik, de azért ott marad és ebédet készít.
Veszekedés hangja hallatszik át hozzájuk Raymond-éktól, Raymond azt mondja egy éles hangú nőnek, hogy megsértette, aztán tompa zaj és a nő ordítása hallatszik.
Az emberek összeszaladnak a lépcsőházban, Marie és Meursault is kimennek. A nő egyre ordít, Raymond egyre veri. A házból valaki rendőrt hív, a rendőr bekopog Raymond-ékhoz.
Raymond úgy nyit ajtót, hogy cigaretta lóg a szájából, és a rendőrnek nem tetszik ez a szemtelenség. A nő elmondja a rendőrnek, hogy Raymond csúnyán megverte.
A rendőr felszólítja Raymond-t, hogy vegye ki a cigit a szájából, de Raymond nem hajlandó, mire a rendőr úgy pofon üti, hogy a cigi kirepül. Erre Raymond hirtelen alázatos lesz a rendőrrel.
A rendőr elküldi a lányt, Raymond-t pedig megszégyeníti, amiért részeg, és közli, hogy be fogják hívni a rendőrségre.
Ezután mindenki távozik. Marie olyan rosszul van a jelenettől, hogy enni se bír. Meursault megebédel, aztán Marie elmegy, ő pedig alszik egyet.
Raymond három órakor átmegy Meursault-hoz és elmondja, hogy végrehajtotta a tervet, csakhogy a lány pofon vágta, ezért el kellett vernie. Meursault szerint ezzel a lány megkapta a büntetését, Raymond elégedett lehet. Ezzel Raymond is egyetért.
Raymond megkéri Meursault-t, hogy tanúskodjon mellette, csak annyit kell kijelentenie, hogy a lány őt megsértette. Meursault beleegyezik.
Ezután kávéházba mennek, Raymond fizet egy pohár konyakot, biliárdoznak (Meursault veszít), aztán Raymond prostituáltakhoz akar menni, de Meursault-nak ahhoz nincs kedve. Ekkor hazaindulnak.
Már messziről látják, hogy a vén Salamano a kapu előtt izgatottan forgolódik, keresi a kutyáját. Meursault megkérdezi, hol a kutya, Salamano pedig elmeséli, hogy megszökött, miközben sétáltatta.
Raymond azzal biztatja, hogy a kutyák hazatalálnak, Meursault pedig azt tanácsolja, menjen el a gyepmesterhez, mert ha a rendőrök befogták a kutyát, akkor oda került, és ha az öreg megfizeti a taksát, vissza is kaphatja.
A vén Salamano először felháborodik, hogy ő ugyan nem fog pénzt adni azért a dögért, de később bekopog Meursault-hoz és megkérdezi, hogy ugye visszaadják neki a kutyáját? Mert mi lenne vele, ha nem.
Meursault szerint legalább 3 napig várnak, hogy a kutya gazdája jelentkezzen, mielőtt lelőnék az állatot. Erre az öreg elköszön és távozik. Meursault hallja a válaszfalon át, hogy lefekvés után sokáig forgolódik ágyában és sír. Erről Meursault-nak valamiért az anyja jut eszébe.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Albert Camus: Közöny (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>