1. rész 3. fejezet

Másnap Meursault sokat dolgozik (irodai munkát végez) és a főnöke kedves hozzá, még arról is érdeklődik, hány éves volt az anyja (Meursault csak saccolva mondja, hogy hatvanas), és a főnök megkönnyebbül, hogy ezzel letudta az udvariassági köröket.

Meursault ebéd előtt kezet mos, mert szeret délben kezet mosni, amikor még száraz a törülköző. (Figyeljünk fel arra, hogy szereti a fizikailag kellemes érzéssel járó dolgokat!) Este már nem kellemes a törülközőt használni, mert nedves az egész napi használattól, és emiatt Meursault még panaszt is tesz a főnöknél, persze hiába.

Meursault-nak van egy barátja a munkahelyen, a szállítási osztályon dolgozó Emmanuel, vele megy ebédelni Céleste-hez. Ebéd után Meursault hazamegy aludni egy kicsit, aztán visszamegy a munkahelyére.

Munka után egyenesen hazamegy, és a ház lépcsőjén összefut egyik szomszédjával, a vén Salamanóval.

Salamanóról azt kell tudni, hogy már 8 éve él a kutyájával, egy hulló szőrű, sebhelyes spániellel, amelynek valami bőrproblémája van. Naponta kétszer sétálni viszi, mindig ugyanazon az úton, és mikor a kutya húzza a pórázt, elveri. Ettől a kutya megijed, és húzatni kezdi magát, aztán megfeledkezve magáról megint húzni kezd, akkor megint verést kap. Ez így megy a séta végéig, és naponta megismétlődik.

Salamano örökké szidja a kutyát valamiért, most is, még Meursault köszönésére is alig válaszol.

Ekkor érkezik egy másik szomszéd, Raymond Sintès, akinek rossz híre van a kerületben. Azt mondják róla, hogy a „széplányok kitartottja”, de ő raktárosnak szokta mondani magát. Raymondot nem szereti senki, kevés barátja van.

Raymond gyakran benéz Meursault-hoz, mert Meursault mindig meghallgatja. Most azonban eddigi laza ismeretségük szorosabbá válik, Raymond ugyanis vacsorára hívja meg Meursault-t. Egy kis hurkát esznek és egy üveg bort isznak.

Raymondnak be van fáslizva a keze, mert verekedett valakivel, aki belekötött a villamoson.

Elmondja, hogy szeretné Meursault segítségét kérni, és ha Meursault segít neki, akkor jó pajtások lesznek. Meursault nem túl lelkes, de nem is elutasító, lényegében neki mindegy, barátok lesznek-e vagy sem: ha Raymond annyira akarja, akkor ő nem bánja.

Vacsora közben Raymond elmondja, mihez kellene a segítség. A volt nőjéről van szó, annak a testvérével verekedett a villamoson. A volt nője ugyanis, akit teljesen ő tartott el, annak idején megcsalta. Ez úgy derült ki, hogy Raymond egy sorsjegyet talált a táskájában, és a lány nem tudta megmagyarázni, milyen pénzből vette. Máskor meg egy zálogházi cédulát talált, amely szerint zálogba csapott két karperecet, és azt sem tudta megmondani, honnan volt neki karperece.

Raymond sajnálkozik azon, hogy még mindig kívánja ezt a nőt, és most példásan meg akarja büntetni, még bosszúterve is van, ehhez kéne Meursault segítsége. Levelet akar írni a nőnek, hogy a nő visszatérjen hozzá, aztán lefeküdne vele, és „a végső percben” szembeköpné, aztán kidobná.

A gond csak az, hogy nem képes egy olyan levél megírására, amitől a nő visszatér hozzá. Ebben kéne neki Meursault segítsége.

Meursault megfogalmazza a levelet, hiszen nincs rá oka, hogy ne járjon Raymond kedvében. A nő nevéből rájön, hogy a nő arab származású.

Raymond nagyon elégedett, most már jó pajtása Meursault-nak, tegezni is kezdi, de Meursault-nak ez tök mindegy.

Végül Raymond még megjegyzi, hogy Meursault-nak nem kell bánkódnia az anyja halála miatt, az ilyesmire mindig készen kell állni, mert előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Meursault egyetért vele.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!