Albert Camus: Közöny (olvasónapló)
A regény 2 részből áll, a fejezeteknek nincsen címük.
Narráció: E/1. személyű elbeszélő.
Az olvasónapló Gyergyai Albert fordítása alapján készült.
A képen Camus látható.
1. rész 1. fejezet
Az első mondatból m egtudjuk, hogy a főhős anyja aznap meghalt, vagy talán az előző napon, narrátorunk nem is tudja pontosan. „Ma halt meg anyám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.”
A főszereplő, akinek a neve egyelőre nem derül ki, sürgönyt kapott attól a menhelytől (idősek otthonától), ahol édesanyja élt.
Elég érzéketlenül fogadja az anyja halálhírét, talán azért, mert még nem is fogta fel, hogy mi történt, de amúgy rideg természetű is.
Kér két nap szabadságot a főnökétől, hogy elmehessen az anyja temetésére, de a főnök nem örül a dolognak. A főszereplő mentegetőzik, hogy nem tehet róla, hogy az anyja meghalt.
A szokott vendéglőjében ebédel Céleste-nél, ahol mindenki kedves és figyelmes vele, aztán kölcsönkér egy fekete nyakkendőt meg egy karszalagot barátjától, Emmanueltől, akinek a nagybátyja halt meg pár hónapja.
Aztán siet, hogy elérje a két órás autóbuszt. Nagyon meleg van, miközben utazik (az időjárást gyakran említi, nem véletlenül, a melegnek és a tűző napfénynek jelentősége lesz később). Az úton elalszik, talán a melegtől, a rázkódástól és a benzinszagtól.
A menhelyen a kapus közli, hogy mielőtt láthatná anyja holttestét, az igazgatóval kell beszélnie.
Az igazgató egy iratcsomóból felolvassa, hogy Meursault-né három évig volt a menhelyen. Most tudjuk meg, hogy a főszereplő neve Meursault.
Meursault valamiért úgy érzi, magyarázkodnia kell, de az igazgató szerint fölösleges. Nem kell bűntudata legyen, hiszen úgyse tudta volna otthon ellátni az anyját, akinek ápolónő kellett volna, és a menhelyen Meursault-nénak legalább voltak barátai. Meursault ekkor visszaemlékezik, hogy anyja mennyire unatkozott otthon.
Megtudjuk, hogy az utolsó évben Meursault már nem is látogatta meg az anyját a menhelyen, mert sajnálta az utazásra a vasárnapját.
Az igazgató elkíséri Meursault-t a hullaházba, aztán magára hagyja. A kapus felajánlja, hogy felnyitja a koporsót, hogy Meursault láthassa az édesanyját, de Meursault elutasítja az ajánlatot. A kapus nem érti, és Meursault sem tudja megmagyarázni, hogy miért nem akarja látni a holttestet.
Ekkor a kapus székkel kínálja Meursault-t, aki leül. A teremben nagyon meleg van, így hősünk megint kezd elálmosodni. Ezért beszélgetésbe elegyedik a kapussal, aki kap az alkalmon, hogy fecseghet magáról. Azt is elmondja, hogy a halottakat hamar el kell temetni, mert ezen a vidéken nagyon meleg van (figyeljünk, ismét a meleg!)
Ezután a kapus vacsorázni hívja Meursault-t, de Meursault nem éhes. A kapus ekkor tejeskávéval kínálja (ez most jelentéktelen részletnek tűnik, de később fontos lesz). Meursault elfogadja a tejeskávét, és utána kedve támad rágyújtani. Először habozik, hogy ez vajon illendő-e az anyja koporsója mellett, aztán végül rágyújt, és megkínálja a kapust is cigarettával.
Ezután Meursault szundikál egy kicsit (ez a mozzanat is fontos: figyeljük meg, hogy Meursault már másodszor alszik el az anyja temetésének a napján!)
Ezután bejönnek azok az öregek, akik az elhunyt Meursault-né barátai voltak a menhelyen, kb. tízen, és virrasztanak. Az egyik asszony sír is, a többiek csak ülnek mogorván. A síró asszonyról kiderül, hogy Meursault-né volt az egyetlen barátnője a menhelyen. Ezután kávét isznak, majd alszanak.
Reggel az igazgató kéreti Meursault-t, mert az irodában alá kell írnia néhány papírt. Még utoljára felajánlják, hogy megnézheti az anyja holttestét, de ő megint elutasítja, úgyhogy a temetkezési vállalat emberei lezárják a koporsót.
A temetésen csak az igazgató és a szolgálatos ápolónő vesz részt, a bennlakók nem, de ezúttal az igazgató megengedte egy Thomas Pérez nevű öregnek a részvételt, mert ő volt Meursault-né barátja a menhelyen (gyermekes szerelemféle volt köztük), és Meursault-né halála nagyon lesújtotta Pérezt.
Megjön a pap, elmond egy imát, a koporsót gyászkocsira teszik, aztán megindul a gyászmenet a falu felé, mert a templom a faluban van.
A háromnegyed órás gyaloglás mindenkit megvisel, főleg mivel egyre nagyobb a forróság és tűrhetetlen a napfény, mindenki izzad és legyezgeti magát.
A temetésrendező megkérdezi Meursault-t, hogy az édesanyját temeti-e és nagyon öreg volt-e az anyja. Ekkor Meursault ráébred, hogy nem tudja, pontosan hány éves volt az anyja (ez is fontos és meghökkentő részlet!)
A kissé sántikáló Pérez le-lemarad a többiektől, át kell vágnia a mezőkön, hogy utolérje őket.
A faluba érve az ápolónő megszólítja Meursault-t. Azt mondja neki, ha lassan megyünk, könnyen napszúrást kaphatunk, ha viszont sietünk, megizzadunk, és a templomban alaposan meghűlünk. (Ez fontos mondat, vissza fog térni a történet végén!) Meursault egyetért: nincs megoldás.
A temetési szertartás sietősen megy végbe, Meursault-nak semmi emléke nem marad róla. Pérez az egyetlen, aki sír, aztán elájul.
Meursault alig várja, hogy mehessen az autóbuszhoz, és nagyon örül, amikor hazaér Algírba, s végre aludhat egy nagyot.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Albert Camus: Közöny (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>