Az epika legősibb típusa

Mitikus történetek természetfeletti erőkről, a nép őseiről. Nem volt kezdetben állandó szövegük, rövid prózai mondák, mesék formájában éltek. Az őstársadalom patriarchális fokán megjelent az epikus ének, melynek már kötött, bár folyton variálódó szövege volt.

Az ősi verses epika istenekről vagy hősökről szólt. Mivel a kereszténység irtotta a pogány vallást, ősi mitológiai tárgyú énekeknek nyoma sem maradt. A hősi ének azonban a közösség történetének emlékezete, így a keresztény krónikák szép számú hősi ének témáját őrizték meg. A magyar folklór viszont sajnos egyetlen ősi epikus éneket sem tartott életben.

A hősi elbeszélő költészet virágzása a XII. század végéig tartott. A joculatorok nem engedték feledésbe merülni a régi magyarok tetteit, sőt, az első keresztény királyok és hősök cselekedeteit is az ősi epika hagyományai szerint öntötték énekbe.

Mondák

A honfoglalás elején (X. század) totemisztikus eredetmondák, az új területszerzéssel és a vezérek hőstetteivel kapcsolatos történetek lehettek a hősi ének tárgyai. Minden nemzetségnek volt totemisztikus hiedelme, de csak az Árpád-nemzetség eredetmondáját, az ún. Álmos-mondát ismerjük (Anonymus gestájában maradt fenn).

Csodaszarvas-monda

A csodaszarvas-monda az egész magyar nép eredetmondája (Kézai Simon gestájában, és a Képes Krónikában maradt fenn). Kerek történet, művészi megformáltság jellemzi. Enech fiai, Hunor és Magor szarvast üldözve eljutnak Meotis vidékére, ahol megtelepednek. Belár fiainak feleségeit és Dula alán fejedelem leányait elrabolva szereztek asszonyokat. A monda keletkezésének ideje bizonytalan.

A fehér ló mondája

A fehér ló-monda a szintén a Képes Krónikában maradt fenn. Legépebben ez őrződött meg számunkra és ez a legkerekebb mondai történet. Árpád hódításának, a honfoglalásnak jogosságát szimbolikus adás-vétellel okolja meg. A szláv fejedelem hatalmát elismerő ajándéknak tekinti a fehér lovat, a magyarok viszont a cserébe kapott földet, füvet és vizet értékelik a meghódolás jeleként.

Lehel kürtje, Botond

Egyes hősök tetteit megörökítő mondák a Lehel kürtje és a Botond, amelyek Kézai Simon gestájában, valamint a Képes Krónikában maradtak fenn. A népek harcát személyek közti küzdelemként tünteti fel. A látszólag gyengébb magyar hős diadalát ábrázolják. Botond kis termetű, a görög óriást győzi le párviadalba; Lehel kürtfújás cselével szolgájává teszi a császárt a másvilágon.

Csodafiúszarvas éneke

A kereszténység felvétele után az udvari szolgálatban álló joculatorok a régi énekek átformálásával tettek eleget feladatuknak. Pl. a csodaszarvas-mondát keresztényiesítették és Szent István személyéhez kapcsolták (csodafiúszarvas éneke). A szarvas égi küldött, aki Szent Istvánt az új hitre vezeti.

László kerlési harcáról szóló ének

László herceg és a lányrabló kun viadala a történet magja. A Képes Krónikában maradt fenn. A lány először elrablója szerelmét fogadta el, majd megszabadítójáét.

Csanád vezér története

A nagyobb Gellért-legedában van. Csanád vezér megölte Ajtony vezért. Nyelvét kivágta és eltette, hogy leleplezhesse a csalót, aki a vezér fejét Szent Istvánhoz vitte és a jutalmat követelte.

Korona és kard története (vagy várkonyi jelenet)

Endre király és öccse, Béla közt zajlott a jelenet, mely a Képes Krónikában maradt fenn. A nomád jogszokás szerint a korona illeti meg Bélát, de ő a hercegséget jelképező kardot választja, így menti meg életét.

A hősi énekek formai jellemzői

A hősi ének formájára csak következtetni lehet. Egyes személyek egyetlen nevezetes cselekedetéről, rendszerint valamely csatájáról, viadaláról szóltak. Szerkezetük igen egyszerű lehetett. Ismétlődő, sablonos „fordulatokkal” voltak tele (Anonymus „fecsegő énekek”-nek nevezi őket). A gyakrabban előforduló eseményeket kialakult sémákhoz igazították.

Gyakori volt az első személyű előadásmód, de ezeket is regösök szerezték, nem maguk a hősök (ahogy azt a későbbi krónikások képzelték). Sok volt a dialógus. Sorvégi rímek helyett sorkezdő betűrím (alliteráció) lehetett az általános.

Feltételezhető, hogy a később keletkezett epikus énekekben, pl. Csáti Demeternek a fehér ló mondáját (archaikus verseléssel) feldolgozó Pannóniai énekében (1526 körül) itt-ott a régi hősi epika törmelékei rejtőznek. Ismételgetés, kétütemű verselés, kötetlen szótagszámú sorok. Nem hozható kapcsolatba egyetlen latin krónika-szövegünkkel sem tartalmilag, így a szívósan tovább élő íratlan szájhagyományban kell keresnünk a forrását. Valószínűleg egy szájhagyományban élő ősi ének átdolgozása, középkor végi újraírása. Szerzője vagy csak feljegyzője Csáti Demeter ferences szerzetes volt, aki az 1500-as évek elején a krakkói egyetemen tanult, majd hazatérve ferences kolostorokban működött. A magyarok történetét mondja el a Szkítiából való kijöveteltől a honfoglalásig.