Az írás vázlata:

● A magyarság eredete
● Az ősi magyar kultúra
● A nagyobb epikus kompozíció lehetősége
● Az epika legősibb típusa
● Mondák
● A hősi énekek formai jellemzői

Az egyes népek civilizáció előtti korszakának műveltsége egybefonódik a népek etnogenezisével, nyelvük kialakulásával, mely még az ősközösségi társadalmi forma korában zajlott le. Ennek a hosszú korszaknak csak végső szakaszáról vannak ismereteink (régészeti leletek, élő néphagyomány, írott források).

Az ősközösség felbomlása több módon történt. A mediterrán civilizációk (a katonai demokrácián át) a rabszolgatartó társadalomba, a pásztortársadalmak viszont a feudalizmus primitívebb nomád változatába fejlődtek át. A lovas nomád pásztornépek az i. e. I. évezredtől a XIII. századig (a szkítáktól a mongolokig) a civilizált országok félelmetes ellenfelei voltak, a Csendes-óceántól a Dunáig eljutottak. Kultúrájukat fölényes harcmodor, fejlett természeti ismeretek, nagy technikai tudás, művészeti tevékenység és költészet jellemzi.

A magyarság eredete

Figyelem! Az alábbi írás nem tartalmazza a magyarság eredetével kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket. Lehetséges, hogy bizonyos információk már nem aktuálisak vagy egyes elméletek a legújabb kutatások alapján megdóltek. 

A magyarság elődei e lovas nomád pásztornépek és kultúrák képviselőiként jelentek meg a történelem színpadán. Az ősi finnugorság az i. e. III. évezred végéig élhetett együtt a Volga és a Káma közti területen. Ekkor az ugor ősnép keletebbre húzódott, az Ural vidékére. I. e. 1000-500 között vált ki az ugorokból az ősmagyarság, és húzódott délebbre az Ural mentén. Itt iráni és török hatás alá került (a hungarus kifejezés a török fajú onogurok nevéből származik). I. u. 463 körül húzódtak a Meotis (Azovi-tenger) vidékére a keletről jövő támadások elől, ahol előbb türk, majd a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek.

Társadalmuk alapegységei még ugor eredetű totemisztikus nemzetségek, melyek vérségi alapon tartoztak össze, és mitikus állatősöktől származtatták magukat. A kazár államszervezés törzsekbe tömörítette a nemzetségeket, és élükre törzsfőket (urakat) és fejedelmet (kündüt) állítottt. E vezetők hatalmát katonai kíséret biztosította, melynek tagjai (jobbágyok) vazallusként alá voltak nekik rendelve. 830 táján a magyarság kivált a Kazár Birodalomból; a hét magyar törzs és a hozzá csatlakozó három kabar törzs (amely iráni és török népelemekből állt) Etelközben alapított új nomád birodalmat (a Dontól az Al-Dunáig). Ekkor a magyarságnak két fejedelme volt: a kündü és a gyula, aki a hajdáratokat vezette (így övé volt a tényleges hatalom). Itt bizánci és szláv kultúrával érintkeztek.

A IX. század végén a keletről jövő besenyő támadás elől a Kárpátokon túl kellett új hazát foglalniuk. Árpád gyula északkeletről, Oroszország felől (a Vereckei hágón át) tört be a Kárpát-medencébe, míg Kurszán kündü a hét magyar törzzsel Erdélyen át húzódott a Nagyalföldre.

Az ősi magyar kultúra

A magyar nyelv nagyjából a honfoglalás időszakára fejlődött önálló nyelvvé. A szókincs az ősi finnugor elemek mellett iráni és török jövevényszavakkal bővült. Nyelvünk hangrendszere még távol állt a maitól, de alaktanának legfontosabb sajátosságai (pl. az alanyi és a tárgyas ragozás) már kifejlődtek.

A honfoglaló magyarok írása a türk eredetű rovásírás volt (amit a székelyek a XVI. századig használtak). A rovásírás néhány betűje a görög és szláv ábécé alapján jött létre. A rovásírást a Kazár Birodalomban ismerték meg, és Etelközben nyerte el végleges formáját. De csak szűk kör (a vezető réteg és az ősvallás papjai) tudtak írni, és varázslatokra, titkos üzenetekre, gazdasági adatok rögzítésére használták az írást.

A honfoglaló magyarok vallása a sámánizmus volt, amit elődeik az ugor korban ismertek meg. (Az obi-ugorok és más szibériai népek napjainkig fenntartották a sámánizmust, mint vallást, a többi lovas nomád nép viszont a feudalizmus kiépülésekor lecserélte: a kazárok a zsidóra, a törökök az iszlámra, a mongolok a buddhizmusra, a magyarok pedig a kereszténységre.)

A sámánizmus alapja az ősök (elsősorban az állat-ős, a totem) s általában a halottak kultusza, és a természeti jelenségek babonás tisztelete. Művelése a sámánok tiszte, akik a megfelelő szertartás során önkívületi állapotba kerülnek (révületbe esnek) és érintkezésbe lépnek a halottakkal és a szellemekkel. Képességeiket gyógyításra, jóslásra, varázslásra, a bajok elhárítására vagy mások megrontására használták fel. Az ősöknek szánt áldozatok bemutatásánál is ők működnek közre.

A sámán kezdetben nő volt (a matriarchátus korában), később férfi lett, de bizonyos szertartások elvégzése továbbra is a nők tiszte maradt (pl. a halottsiratás). A sámán finnugor eredetű neve: regüs-regös,török eredetű neve a táltos. Az ősvallás elemeit (pl. a világfa képzetét) a magyar népmesék őrizték meg számunkra.

Az ősi kultúra és költészet története a XIII. századig tart, ekkorra szorította ki teljesen a középkori kultúra. Maradványai az elnyomott parasztság művészetében, folklórjában élnek tovább. Az ősköltészet a kollektív, íratlan, variálódó, folklór-jellegű költői alkotásmódot követi. Szájhagyományban mindig módosuló, változó szövegeket jelent, nincs szerepe a szerzőségnek. Hivatalos művelése a pogány papok, a sámánok tiszte volt.

Az egyes művészeti ágak (költészet, zene, tánc) még nem különültek el egymástól. Az epikus énekek létrehozói is a sámánok voltak, és ezeknek az énekeknek az előadása tevékenységük fontos része lett. Ekkorra a regös elnevezés már inkább énekmondót jelentett, a táltos pedig a papi teendőket ellátó sámánt, aki hősi epikával nem foglalkozott.

A kereszténység felvétele után a regösöket latin szóval joculatoroknak nevezték. A feudális hatalom igyekezett őket szolgálatába állítani, így sok mindent átmenthettek énekeikből a latin krónikákba. Ezekben maradt a legtöbb híradás a magyar ősköltészetről.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!