Mire mondjuk, hogy „klasszikus”?

A klasszicizmus mint stílusirányzat a szó szűkebb értelmében vett művelődéstörténeti fogalom. Van a kifejezésnek egy másik jelentése is, mely a szó eredetére vezethető vissza. A latin classis (=osztály) a római polgárok leggazdagabb osztályát jelentette. A kifejezés a mai napig megőrzött bizonyos helyeslő, elismerő jelentésárnyalatot, a példának kijáró tisztelet hangsúlyát.

Ha valami klasszikus, akkor tiszteletre méltó, értékes, patinás, előkelő. Az irodalomban a példaként szolgáló (tehát különösen az antik) irodalmakat, vagy egy-egy nemzet irodalmán belül a legmagasabbnak, legérettebbnek, legértékesebbnek tekintett periódusokat, szerzőket, műveket tekintjük klasszikusoknak.

Már eleve ez a fogalom, hogy „klasszikusok”, az irodalmi műveknek és alkotóknak egy jól meghatározható csoportját jelenti, amely el nem évülő szellemi, művészi értékekkel gazdagította az adott nemzet kultúráját, vagy akár a teljes világirodalmat. Persze minden nemzet mást tekint klasszikusnak a saját irodalmából és más nemzetek irodalmából is, de van néhány „világirodalmi rangú” műalkotás (pl. Shakespeare, Gothe művei): ezek azok, amelyeket minden nemzet klasszikusnak ismer el.