Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes (elemzés)
A vers értelmezése
A költemény első két sora egyrészt európai helyzetképet rögzít, másrészt a magyar szabadságharc horizontját is kitágítja:
Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Már a legelső sor a szállóigék tömörségével ragadja meg a lényeget: Petőfi felmutatja Európa képét, amely a forradalmak közjátéka után újra elcsendesült.
Szóismétléssel („csendes”) érzékelteti az Európára nehezedő csendet, makacsul, konokul ismételgetve ugyanazt a ténymegállapítást. Ebből is érezhetjük megrendülését, csalódását az európai fejlemények felett.
Nagyon sokatmondó ez a „csendes” jelző: Petőfi a harc költője, a harchoz pedig a zaj, a lárma fogalma kapcsolható. Petőfi számára a harc az élet jele, a csend a halálé és a pusztulásé. Nála a zaj mindig harci zaj, a csend pedig „halotti” csend.
Fontos az „újra” szó is, amely jelzi, hogy a beállt csend a régi, szolgai csend, tehát nem a béke és a kivívott szabadság termékeny csendjéről van szó. Ez a csend bizony a bukás, a megalkuvás, az önfeladás csendje.
Ezután jön a helyzetábrázolás: „Elzúgtak forradalmai”. Az „elzúgtak” egy igekötős hangutánzó szó, amely így, az igekötővel együtt a reménytelenséget fejezi ki. A mondatot záró három pont pedig olyan, mintha egy lemondó sóhaj következne a szavak után.
Európa – vagyis Párizs, Róma, Berlin, stb. – ugyanazért harcolt, amiért a magyarok, csakhogy mostanra letette a fegyvert. Ott most már újra csend van…
Ezután a költő hasonló tömörséggel ítéletet mond az elcsöndesült Európa fölött:
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Nem az a baj, hogy Európában újra csend, azaz béke van, hanem hogy Európa szabadságharcosai anélkül tették le a fegyvert, hogy a céljukat elérték volna, így visszasüllyedtek a forradalom előtti szolgaságba. Petőfi szemében ez halálos bűn: befejezni a harcot úgy, hogy nem vívták ki a szabadságukat, felér egy árulással (később elő is kerül majd a „hűtlen kor” kifejezés). Meg is mondja kereken, hogy ez szégyen.
A „lecsendesült” egy álvisszahatós igealak, amely nyelvtanilag is jelzi, hogy az Európában beállott csend ellenszegülés nélkül teremtődött meg, majdhogynem „önként vállalt” csend… Azaz egy negatív jelentésárnyalat kapcsolódik a szóhoz: Európát nem lecsendesítették, hanem szinte magától csendesült le.
Említettem fentebb, hogy a versszakok utolsó soraiban Petőfi kiemeli a lényeget: itt az első strófa végén azt, hogy a lecsendesült Európa „szabadságát nem vívta ki”. Ez a lényeg, ezzel van gondja a költőnek.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
jo