Petőfi Sándor: Európa csendes, újra csendes (elemzés)
Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- Az Európa csendes, újra csendes műfaja, szerkezete, verselése
- Az Európa csendes, újra csendes költői eszközei
- A vers keletkezésének előzményei
- A vers értelmezése
- A költői szándék és a vers hatása
- Befejezés
Ebben a versben szinte minden kulcsszó benne van, amit Petőfi közéleti költészetéből ismerhetünk: világ, Európa, magyarság, szabadság, forradalom, hon, lánc, kard, vér, könny, fény, sötétség – valljuk be, ezek nem újak: más verseiben költőnk már felhasználta őket.
Talán ez az oka, hogy az irodalomtörténészek sokáig mostohán bántak ezzel a verssel: alig-alig elemezték, csupán felsorolásokban szerepelt. Voltak, akik csak a magyar kivagyiság megnyilvánulásának vélték, mások a hagyományos magyar vitézséget zengő versnek minősítették, amely költőiség szempontjából alatta marad a mércének.
A szűkebb szakma tehát nem tartotta nagy versnek, a „laikusok” viszont szerették szavalni, tehát ahogy ez már lenni szokott, a nagyközönség és az ítészek véleménye erősen különbözött. Először Fáncsy Lajos, a jeles színész adta elő 1849-ben a Nemzeti Színházban, a főváros felszabadítása alkalmából – ez az első előadás a leghíresebb.
Szóval már a 19. században is népszerű volt az Európa csendes, újra csendes: ezt az is mutatja, hogy sokféle – német, francia, cseh stb. – nyelvre lefordították és meg is zenésítették. Sőt, a vers még ma is élő, eleven alkotás, így aztán kell, hogy legyen benne valami, ami az esztétikánál is fontosabb (mert a szakértők esztétikai szempontok alapján utasították el). Mi lehet ez a valami?
Bizonyára az a tény, hogy az Európa csendes, újra csendes a magyar szabadságharcot világtörténelmi összefüggésbe állította. A kor magyarsága nem várt ettől a verstől elvont szépségeket, hanem pontosan azt várta el tőle, ami benne van.
Maga Petőfi is többre tartotta a történelemformáló tetteket (és műalkotásokat) az elvont költői/művészi szépségnél, neki az élet volt a legfontosabb, és költészetét is az élet szolgálatába állította. Úgy gondolta, a költő magától értetődően vátesz, és hívei, olvasói is annak tekintették őt: tudták, hogy Petőfi egyike azoknak, akik arra vannak hivatva, hogy magasabb szemszögből nézzék a szabadságharcot.
Olvassuk most el a verset!
Európa csendes, újra csendes
Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai…
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.
Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.
De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.
Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.
Ha a mi fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.
Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.
Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Ne érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!
A vers Debrecenben íródott 1849 januárjában. Debrecen lett a Pestről elmenekült első magyar kormány új székhelye. Századával Petőfi is itt állomásozott.
Az Európa csendes, újra csendes az egyik utolsó verse. Nyomtatásban először a Közlönyben jelent meg 1849. február 23-án, később pedig röplapokon is terjesztették. Amikor keletkezett, érzelmileg és katonailag is egyfajta holtpontra jutott a magyarság. Ezt a költő pontosan érzékelte: a versből kiderül, hogy helyzetértékelése teljesen reális volt.
1848 utolsó napjaira Európában lecsengtek a forradalmak, nálunk pedig egyik elvesztett csata következett a másik után. Görgey visszavonult a felvidéken, Mészáros Lázár vereséget szenvedett Kassán és elesett a főváros is. A dicsőségesen induló ’48-as forradalomból elkeseredett élethalálharc lett, az embereken kezdett erőt venni a kétségbeesés.
A haladó, progresszív magyarok mindig nagyon érzékeny keserűséggel reagáltak a kedvezőtlen európai változásokra, és a többi forradalom elbukása is egy ilyen változás volt. Petőfi fel akarta venni a harcot ez ellen a tömeghangulat ellen (is). Ő nem bírt beletörődni abba, hogy az európai forradalmak bukásával a magyarság ügye is halálra van ítélve.
Úgy gondolta, egy igazi forradalmár – sőt, egy igazi férfi – kétségbeejtő helyzetekben sem esik kétségbe: „… az én erélyem és bátorságom ott éri tetőpontját, ahol mások kétségbeesnek” – írta Kossuthnak. Tudta, hogy a nehéz napokban meg fogja állni a helyét, és így is lett.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
jo