Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. (verselemzés)
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.
A Cordillerák említése a dél-amerikai harcokra utal (a Cordillerák Dél-Amerika hegyvonulata), ahol a 18. század vége óta érlelődtek az őslakosok és telepesek szabadságküzdelmei a spanyol és portugál gyarmatokon. Céljuk a Spanyolországtól és Portugáliától való elszakadás volt. Ráadásul ezekre a gyarmatokra Anglia is rá akarta tenni a kezét, de betörési kísérletei sikertelenek maradtak. Berzsenyi tehát a spanyolok ellen szabadságharcot vívó népekre céloz.
A Heamus (hémusz) a Balkán-hegység ókori neve, ezzel tehát a Balkánra utal Berzsenyi, ahol 1804 óta a szerbek küzdöttek a török fennhatóság ellen. Mivel Napóleon Törökországra is ki akarta terjeszteni hatalmát (különösen a tengerszorosokra), követe, Sebastiani tábornok a franciák iránti barátságra hangolta a szultán udvarát.
Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A Baktra ókori elnevezés: az óperzsa birodalom legészakibb tartományát (a Kaukázus nyugati részét) hívták így, de Berzsenyi saját korabeli eseményekre céloz, és Baktra vidékein tágabb értelemben valószínűleg egész Iránt érti. Itt folyt 1804 és 1813 között az orosz-iráni háború egyes dél-kaukázusi tartományok birtoklásáért. 1807-ben Napóleon szövetséget között az irániakkal, és francia katonai misszió érkezett Iránba.
A Dardanellákat (a Kis-Ázsiát Európától elválasztó tengerszorost) és Konstantinápolyt 1807 elején Anglia próbálta meg elfoglalni (szövetségben az oroszokkal), de a franciák segítettek a part menti erődöket úgy készültségbe helyezni, hogy vissza tudják verni az angol hajóhadat, sőt, súlyos veszteségeket okoztak az angoloknak.
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.
Mit ért Berzsenyi azon, hogy a „népek érckorláti dőlnek”? Ebben az egész zűrzavarban a költő fő élménye az, hogy az eddigi világrend, amit örökkévalónak hittek, összeomlott, nincs többé állandóság. Az országhatárok, a törvények, az erkölcsök, a szokások egyik napról a másikra megváltozhatnak. Mintha valamiféle őskáosz elnyeléssel fenyegetné az addig rendezett világot.
Figyeljük meg a nyomatékosított hangképzeteket az első egységben: a stílusbeli húzóerőt a nyelvi hangzás, hangfestés adja. A szókincsben kiemelten érvényesülnek az igék, ez pedig dinamizmust ad a versnek: forr, kiált, dörög, leront, dől, szakad. Ez mind-mind olyan szó, amely akciót sugall.
Rövid, egymásra toluló mondatai lendületesek, patetikusak, de akad néhány összetett szószerkezet is, pl. a világ bús tengere, ádáz Erynnis lelke. Ha megnézzük a jelzőket, azokkal a költő minősíti is a leírt eseményeket: bús, ádáz, dühös.
Figyeljük meg, milyen sodró ritmusa van a versnek! Ez tovább növeli a költemény szuggesztív hatását és az átélés hitelességét. Az alapütem a lassúbb jambus, amely néha anapesztussá gyorsul, máskor ereszkedő, tehát ellenkező lejtésű daktilusokba és trocheusokba megy át. Ez az időnként lassú, máskor szapora, hullámzó, áradó ritmus zenei utánrezgést kelt az olvasóban, s közelebb hozza hozzá a verset, személyesebb élménnyé teszi.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz II. (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>