Batsányi János: A látó (verselemzés)
A látó és a korabeli magyar valóság
Valójában A látó nem egy forradalmi helyzetből fakadó vers, hanem egy lelkiállapot verse. Nem olyan, mint későbbi forradalmi költészetünk nagy versei… Az Egy gondolat bánt engemet Petőfije, a Felszállott a páva Adyja vagy a Magyar Nyár 1918 Juhász Gyulája egy tényleges forradalmi helyzetben szólaltak meg: műveik 1848, illetve 1918-19 előtt születtek, s ezáltal mélyen a hazai valóságban gyökereztek.
Batsányival nem ez a helyzet. Ő egy olyan történelmi időszakban ég a forradalmi illúzió lázában, amikor az új világ várása és a forradalom győzelmének profetikus víziója csak valóságtartalom nélküli vágyálom volt. Tragikus öncsalás Batsányi forradalomvárása, hiszen a korabeli Magyarországon még betonstabil volt a feudális társadalom, és ilyen helyzetben irreális dolog volt a világforradalom reményével kecsegtetni a magyarságot.
Az az igazság, hogy Batsányi is áldozatul esett a század nagy illúziójának: őszintén elhitte, hogy a nagy francia forradalom valóban az ész, az érdem, az igazság birodalmát hozza el.
Azt, hogy egy illúziót kerget, idővel a költő is megtapasztalta, hiszen végig kellett szenvednie a magyar jakobinusok perét, melyben őt is letartóztatták. Ő is rájött végül, hogy egy 18. század végi magyar költő valóságközeli lírát csak egy módon tud művelni: ha a feudális társadalomban helyét nem találó személyiség panaszát szólaltatja meg (mint Csokonai tette A tihanyi Ekhóhoz című versében).
Ugyanakkor a szabadságeszmék győzelmébe vetett hit és a zsarnokgyűlölet a legradikálisabb és a legszenvedélyesebb hangon Batsányinál fogalmazódott meg: Petőfit leszámítva egyetlen költőnknél sem tört fel ilyen eszmei határozottsággal.
Befejezés
Batsányit az első forradalmi költőnkként tartjuk számon, de azt is elmondhatjuk róla, hogy a haza fogalma általa emelkedett új szintre. Le is írta, ki is mondta, hogy milyen fontos neki a haza, és aszerint is élt. Fontosnak tartotta a magyar nyelv és a magyar szokások ápolását, és ellenezte a németesítést.
A látó, csakúgy mint A franciaországi változásokra, máig feledhetetlen darabja a magyar politikai költészetnek. Nemcsak esztétikai értékük vitathatatlan, hanem az is jelentőséget ad nekik, hogy a Batsányi által megütött hang sok évtizedre meghatározó hangnem maradt irodalmunkban, csakúgy mint a váteszi szerepkör.
Még a szelídebb szavú kortárs költő, Csokonai Vitéz Mihály költészetében is megjelenik a látomásos, váteszi hang (pl. Konstancinápoly című versében), később, az utódok költészetében pedig még fontosabbá válik, pl. Kölcseynél (Zrínyi dala, Zrínyi második éneke, Himnusz), Vörösmartynál (Szózat), és Petőfi forradalmi ódáiban (Nemzeti dal, Egy gondolat bánt engemet) is. Sőt, Petőfi a személyes sorsára vonatkozó jövendöléseiben is látnoknak bizonyult, gondoljunk a Szeptember végén című versére!
Batsányi sorsa tragikus volt, hiszen fordulatos, eseménydús életút és sok viszontagság után végül magányban, csalódottan és sebzett lélekkel halt meg. Mivel közegéből kiszakították, száműzöttként idős korában már nem vette észre, hogy a hazai társadalomban éppen az ő eszményei kezdenek kiteljesedni.
Amikor Erdélyi János meglátogatta 1844 májusában (egy évvel a költő halála előtt) száműzetése színhelyén, Linzben, zord magányban találta. Batsányi annyira elszakadt mindentől, hogy már az elismerésnek sem tudott örülni: az Akadémia tagjává választotta, de ő ezt megkésett udvariaskodásnak tartotta, és nem is reagált rá.
A magyar irodalmi élet alakulásával se volt elégedett. Toldy Ferencre haragudott, mert elégiáit bírálva azt mondta, Batsányi nem eléggé lírikusi alkat. Kazinczy sikereire féltékeny volt, ezért szándékosan elzárkózott a nyelvújítási mozgalomtól. A Himfyt megíró Kisfaludy Sándort látta a nemesi haladás költői letéteményesének, Kisfaludy azonban nem mert levelezni a száműzött rebellissel.
Batsányi haláláról csak évekkel később értesült a hazai közvélemény. Megítélésében az a legfontosabb szempont, hogy milyen hatása volt az őt követő nemzedékekre. Az, hogy 19. századi hazafias költészetünk olyan magasságokba emelkedhetett, amilyenekbe emelkedett, Batsányi János érdeme is.
Lényegében ő számít Petőfi elődjének, némely verseik között kimutatható motivikus kapcsolat is van. Baróti Dezső tanulmányában azt írta Batsányiról, ő egy olyan „Petőfi-ős”, akinek soha nem adatott meg, hogy Magyarországon forradalmat lásson és a tettek mezejére lépjen. Versei csupán a forradalom reménységének versei lehettek. Berkes Erzsébet szerint pedig „nincs modern politikai költészetünk Batsányi János nélkül.”
Hozzászólások
Batsányi János: A látó (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>