Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés)
Ezenkívül bemutatja a vitézek öltözékét, fegyverzetét, felszerelését is (zászló, kopja, párduckápa, sisak, forgó):
Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
A kopja hosszú, fából készült, hegyes végű szúrófegyver volt, amit előreszegeztek és úgy rontottak egymásnak a lovas katonák, s igyekeztek a másikat kiütni a nyeregből. Az győzött, aki a nyeregben maradt. Ezt nevezi lentebb úgy a költő, hogy kopjákat törnek.
A lobogós kopja nem más, mint olyan kopja, amelyre a katonák kisebb zászlócskát tűztek díszül.
De miért a „viseli” szót használja a költő („lobogós kopiát vitézek ott viselik”)? Viselni a ruhát szokás, a fegyvert meg kell fogni és vinni kell. Igen ám, de a magyar nyelvben a „visz” és a „visel” szó egyazon igető származéka, és régen a „visel” azt jelentette, hogy „visz” (az s és az sz a magyarban elég sokszor váltakozik). Tehát nem viseli a kopját a vitéz, hanem viszi.
Végül még egy kérdés: miért veres zászlók alatt viszi a vitéz a kopját? Azért, mert a királyi zászló színe vörös volt. A kisebb zászlók gyakran fecskefarkúak voltak, és sima vörösek, a nagyobbakat főzászlóknak nevezték, ezek is vörösek voltak és egyik oldalukat a kétfejű sas díszítette a Habsburgok címeréről, a másik oldalukon pedig Szűz Mária és a gyermek Jézus képe volt látható.
A kibontott zászló (a korban úgy mondták: „megeresztett” zászló) azt is jelezte, hogy az alatta vonuló csapat nyíltan, a parancsnokok jóváhagyásával indult bevetésre.
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
A „roppant sereg” a derékhadat jelentette, de mit jelent az, hogy „széllel nyargalják” a mezőt? Én arra tippeltem, hogy olyan gyorsan nyargalnak, mint a szél, de nem erről van szó.
Valójában a „széllyel” szó régies helyesírással szerepel: a mai írásmód szerint nem „széllel”, hanem „széjjel” lenne, és így már egész mást jelent… A vitézek „széjjel nyargalják a mezőt”, vagyis szerteszét nyargalnak a mezőn.
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.
A párduckápa olyan nyeregkápa, amely párducbőrrel van bevonva (a nyeregkápa a nyereg elülső és hátsó, kimagasló része, amely a lovas biztonságos ülését segíti és málha felcsatolását teszi lehetővé). A nyeregkápa általában igen díszes volt, jelen esetben párducbőrrel van díszítve.
Más értelmezés szerint a párduckápa párducbőrből készült kacagány (nyakba akasztható vagy köthető, a hátat védő köpenyszerűség), de kápának hívták a lótakarót is. Ennek a szónak a jelentéséről tehát megoszlanak a vélemények.
Ami a forgókat illeti, az acélsisakon levő forgók rögzítették hozzá a sisakhoz a különleges madártolldíszt.
Leírásait Balassi gyakran igehalmozással teszi mozgalmassá, ráadásul olyan igéket használ, amelyek legtöbbször képet is magukban rejtenek, ilyen pl. a következő sor is:
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
A szerecsen ló, mint említettem, arab telivér, amely ma is nagyon nemes és drága lófajta. Ami érdekes kérdés, hogy miért nevezték régen ezt a fajtát szerecsen lónak. A magyarázat az, hogy az arabokat sokáig fekete bőrűeknek (szerecseneknek) képzelték. Shakespeare Othello c. darabjának előadásakor is a mai napig feketére mázolják be Othellót, mintha „szerecsen”, vagyis néger lenne, pedig arab volt.
A „trombita riad” kifejezésben a riad szó nem azt jelenti, hogy riadt hangot ad ki a trombita, vagy hogy megriasztja azokat, akik hallják. A félelemhez vagy az ijesztéshez semmi köze nincs ennek az igének.
Régen a „riad” olyasmit jelentett, hogy „messze hangzóan szól, hangzik”, később pedig azt a jelentést is felvette, hogy „öblösen visszhangzik”. (Gondoljunk Csokonainak A tihanyi Ekhóhoz című versére, melynek első sora így szól: „Óh, Tihannak rijjadó leánya”: a költő a visszhangot szólította meg így!)
Itt tehát a „trombita riad” azt jelenti, hogy megszólal, felharsan, és riadót fúj a trombita.
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Az őrséget álló katonára mondták régen, hogy strázsa, innen ered a „strázsát áll” kifejezés, ami azt jelenti, őrségben van.
Mit jelent, hogy „nyugszik reggel, hol virradt”? Említettem, hogy a vitézek gyakran csatáztak éjszaka, és reggel pihentek meg. A verssor azt jelenti, hogy az éjjeli csata után a katonák leszállnak lovaikról, és ott fekszenek le aludni, ahol rájuk virradt.
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.
A csataviselés portyát jelentett, azaz ellenséges területen végrehajtott katonai akciót, amelynek zsákmányszerzés volt a célja.
Balassi számos költői eszközt használt, ezek egyike a figura etymologica, amely a zenei hatást erősíti. Ebben a sorban is találunk rá példát: „Midőn éjten-éjjel”.
Az ilyen apró, realista mozaikképekből igen meggyőzően bontakozik ki a végvári vitéz alakja, aki a 16. századi magyar társadalom egyik jellemző típusfigurája volt. Megismerjük a külsejét, mindennapi életét, nehézségeit és erényeit.
A végvári élet apró mozzanatai gyors ütemben váltakoznak a versben, a költő halmozza a mozgalmas hatású igéket, és lelkes hangvételével is érzékelteti a katonaélet szépségét és a végvári vitézek példamutató hazaszeretetét.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>